Az élet egy pillanaton múlik! Ne felejtsd el megköszönni

Szülinapot ünnepeltünk. Haza vártuk őket. A lufikban már elpattintottuk a ledfényeket, az ebéd a sütőben volt, a torta pedig a hűtőben. Késtek. Amikor csörgött a telefon, éreztem, hogy baj van. De nem csak én, mindannyian. Az autó kisodródott az útról, a töltés megdobta és fejjel lefelé szántotta végig az árkot. 

A napom nehezen kezdődött. Konfliktussal, veszekedéssel és egy adag problémahalmazzal. Akkor még azon gondolkoztam, mennyi mindent kell egyszerre megoldanom. Hogy a dolgok néha csak úgy tornyosulnak előttem. Aztán pár óra múlva a telefon csörgése megváltoztatott mindent bennem.

Nem történt bajuk. Kiszálltak sértetlenül. Mindketten. A fejjel lefelé megállt autó egyik ajtaja nem ragadt be, így azon ki is tudtak mászni. Szerencséjük volt. És nekünk is, mert hazajöttek.

Az emberi élet olykor egy-egy pillanaton múlik, mi mégis sokszor az anyagi javakkal vagy azzal vagyunk elfoglalva, hogy megfeleljünk a „közízlésnek”. A hibákra, a hiányokra és a problémákra fókuszálunk, ahelyett, hogy értékelnénk azokat, akiket nekünk teremtettek és hálásak lennénk azért, amink van. 

Mert nem tudhatjuk, meddig adatik meg mindez. És ezekben a pillanatokban teljesen mindegy, hogy milyen anyagi biztonságban élünk, milyen sikeresek vagyunk a karrierünkben vagy hogy éppen minden trendi darab ott lóg-e a szekrényünkben. Ilyenkor nem számít más, csak a szeretet. És a hála, amit akkor érez az ember, amikor újra átölelheti őket!



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.