Bizal(o)mON

Ezen alapul egy párkapcsolat. Meg őszinteségen. Legalábbis szerintem maximálisan. Azok, akik hosszú távú kapcsolatban élnek ezt pontosan tudják. Mert enélkül nem megy. De mi van azokkal, akik úgy érzik, hiába jön szembe akár AZ a nő, meg AZ a férfi, akkor sem találják a bekapcsoló gombot. Nem a másikon. Önmagukon. Akik nem tudnak bízni, és nem tudnak nyitni. Akik ilyenkor egyet előre, kettőt hátra lépnek. Akik nem mernek beleállni. Talán azért, mert csalódtak, talán azért, mert óvják magukat a másiktól, vagy talán csak azért, mert úgy érzik, a szerelem nem nekik való, esetleg nem érdemlik meg.

Fiatalon még engedsz neki. Testi, lelki vágynak egyaránt. Belemész. Őszintén, nyíltan, sokszor nem törődve a következményekkel. De ahogy telik az idő és tapasztalsz, a csalódások vagy az esetleges kiégés érzése formálhat téged. Idővel pedig egyre jobban bezársz és egyre nehezebb megtalálni azt, akiért megéri. Nyitni, érezni, őszintének lenni. Bízni. Könnyen elveszítheted az egyensúlyt az elvárások, választások, érzelmek, megélt tapasztalatok és csalódások útvesztőjében.

De a vágy csak erősödik a nyílt, és őszinte kapcsolatra. Arra, hogy megoszthasd valakivel azt, aki Te vagy. És ez bizalom nélkül lehetetlen. De vajon hol kell keresni a balanszt? Lehet manapság még őszintén és egyenesen kommunikálni? Taktika, csiki-csuki, félelmek, maszkok és álarcok nélkül? Te például ki mered mondani őszintén, amit érzel? Mersz nyitni, nyitottnak lenni és maradni is? Vagy inkább játszol? Esetleg arra vársz, majd a másik nyit? Elég, ha ő őszinte? Megszavazod a bizalmat,  vagy csak akkor nyitsz, ha már a másik is megtette? Rajtunk vagy partnerünkön múlik az őszinte kommunikáció?

És vajon ha nem szavazunk bizalmat, ha nem nyitunk, csak várunk, azzal óvjuk vagy gátoljuk saját életünket?

Fotó: ITT



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.