Kulcs a boldogsághoz, hogy minél előbb elérd céljaid

Erős kényszert, szorongásokat és függést képesek kialakítani a körülöttünk lévő elvárások, melyek ha nem vigyázunk, akár egész életünk felett eluralkodhatnak. Ráadásul nehéz kiszűrni, mi az, ami tényleg belőlünk jön és mi az, amit a barátok, család vagy a társadalom rakott ránk, mert ezekkel is együtt tudunk élni. Maximum egy-egy tünet jelezheti a felszínen, hogy valami nincs rendben, kérdés, kinél miben nyilvánul ez meg.

Abban hiszek, akkor lesz igazán tartós a boldogságom, ha céljaimat magam miatt érem el, mert így minden hosszú távon is fenntartható. Sokáig engem is a megfelelés hajtott. Persze nem mondom, hogy semmilyen szinten nem érdekel már mások véleménye, mert ez nem lenne igaz, de rájöttem egy belső trükkre, ami sokat segített az elvárásokkal kapcsolatban és hozzásegített ahhoz is, hogy úgy éljek, ahogy valóban szeretnék.

Fotó:Tyler Lastovich

Korábban sokszor arra figyeltem, másnak mire van szüksége tőlem, milyennek akarnak látni. Nem gondolkoztam azon, nekem elég-e az, amiben vagyok vagy én jól érzem-e magam száz százalékosan, inkább arra figyeltem más mit vár el tőlem. Sokszor persze ez fel sem tűnt. Nem értettem, miért nem sikerül bizonyos dolgokat elérnem, vagy amit elérek aztán miért nem komfortos vagy jó hosszabb idő után is. Elmentem helyzetek mellett, még akkor is, ha fontosak voltak, mert nem mindig passzoltak bele a kialakított jövőképbe. Amikor rájöttem,  mennyi mindenben másnak akarok megfelelni, elkezdtem szépen lassan listázni a dolgaimat és az életem, mert úgy döntöttem változtatni szeretnék. Feltettem a kérdést boldog vagyok-e a párkapcsolatomban? Megkérdeztem magamtól, szeretem-e a munkám? De azon is elgondolkoztam kívülről minek akarok megfelelni és miért? Mi az a jövőkép, amit magam előtt látok és mit várnának el tőlem?  Vajon akarom én ezt? Aztán apróbb területeket kezdtem átalakítani, hogy végül abba az irányba tarthassak, amire legbelül vágyom, külső elvárások nélkül. Mert az élet bármikor közbeszólhat, de akkor legalább már azt csináljam, ameddig tudom, amit igazán szeretek. Ami igazán én vagyok.

Fotó: Tony Ross

Egy ismerősöm például elképesztően értett a művészetekhez, de mivel orvos családba született, orvosi pályára indult. Pedig nem ez volt az ő igazi útja, a lelke teljesen másra vágyott. Nehéz volt eljutnia oda, hogy döntsön, neki nem erre van szüksége, de megtette. És meg is érte, mert az élet más területein is hozzásegítette ez, hogy megtalálja mindazt, ami valóban boldoggá teszi.

Rájöttem, ha meghallom a saját hangomat, és képes vagyok úgy cselekedni, ahogy a szívem súgja, ez majd hozzásegít ahhoz, hogy elinduljak a saját utamon. Nem éri meg hagyni, hogy a megfelelés elnyomjon. Céljaimat is előbb fogom elérni, ha a saját utamon vagyok, mert az ajtók sorra elkezdenek kinyílni előttem. Ehhez az irányhoz néha kicsit több munka kell és kitartás, de kevésbé megterhelő, mert belülről fakad.

A váltás nehéz, de csak az eleje, amikor minden felborul azért, hogy változtathass. A kitartásodra azért lesz szükség, hogy kibírd, amíg jönnek a valódi lehetőségek. Hogy ne alkudj meg olyannal, ami nem az, amire igazán vágysz.

Fotó: Nine Köpfer


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.