Boldogság vagy tökéletes élet? Mindkettő sikerülhet?

A mai világban akárhova nézel, mindenhol csak azt látod: „Légy tökéletes!” Maradj örök fiatal, tökéletes alakkal és tökéletes vonásokkal, legyél jó anya, apa, feleség, férj szerető és társ, jó barát és közben még legyél sikeres a karrieredben is. De ki mondja meg, mi a jó? Vajon hova tart a világ? Hisz tökéletes ember nem létezik…

Hiszek a teljességben. Abban, hogy életünk során folyamatosan fejlődhetünk, és előrébb juthatunk utunkon. De azt vettem észre, ha a kiteljesedés helyett a tökéletességre törekszünk, könnyen tévútra vihet minket. Olyan elvárások csapdájába kerít, amit lehetetlen elérni.

Sokáig én is törekedtem arra, hogy megfeleljek. Hogy kívül- belül képes legyek a tökéleteset nyújtani. Volt egy kép a fejemben a társadalom által elvárt mércéről és hajtottam, hogy eljussak ide. Hogy elérjem a szinteket és megfeleljek. Aztán egyszer csak a tökéletességre való törekvés és a másoknak való megfelelés közben rájöttem, én ezt nem is élvezem. Hogy nem arra hajtok, hogy magamból kihozzam a legtöbbet, és kiteljesedhessek, hanem hogy a mások által elvárt mércéknek és képnek megfeleljek. Ráadásul hiába nyújtottam 100%-ot valamiben, más dolgokra olyankor mindig kevesebb idő és energia jutott.

Foto: Christopher Burns

Csalódások, szakítások, kudarcok és sok-sok önismereti munka kellett ahhoz, hogy rájöjjek, én magam szeretném megszabni a határaimat. Idő kellett ahhoz, hogy lássam, a teljesség és a tökéletesség különbözik. Mert a teljesség határait én érzem és szabom, a tökéletességét viszont a társadalom, a reklámok és a social média kínálja tálcán. És soha nincs olyan, hogy minden tökéletes lenne. Persze látszólag könnyebb a sodrásnak megfelelni, de hosszú távon képtelenség fenntartani. Szóval biztos, hogy a plakátok által sugallt tökéletesség maga a boldogság?

Hogy lehet, hogy amikor kineveznek menedzsernek, Te mégsem vagy elégedett, hisz még feljebb akarsz jutni? Hogy a tökéletes férj, két gyerek, csodálatos családi ház mögött folyamatos magányt érzel, mert soha nem látod a férjed? Hogy az első plasztikai műtétet egy következő követ? És hogy az ötödik kiposztolt dizájner darab után már nem is érzel legbelül semmiféle örömöt? Nem lehet, hogy a társadalom által elvárt kép hajszolása csupán egy menekülés, hogy ne kelljen gondolkoznunk? Ne kelljen kiállnunk önmagunkért, a mi vágyainkért, a mi céljainkért, a saját gondolatainkért és személyiségünkért? Hajszolunk valamit, de elérjük valaha?

Foto: Tim Goedhart

Szerintem a tökéletességet elérni lehetetlen. Hisz ha valami meglesz, lesz majd sok más, ami meg hiányozni fog. Minden területen folyamatosan a maximumot nyújtani képtelenség. Nem felelhetsz meg mindenkinek és nem lehetsz mindig mindenben tökéletes. Teljes viszont annál inkább. A teljesség mélyről jövő harmóniát és boldogságot adhat. És Te is csodákat teremthetsz vele. Van egy pont, amikor rájössz, a teljességben nem az a cél, hogy mindenben 100%-ot nyújts, hanem hogy megtaláld az egyensúlyt, azokban a dolgokban, amik valóban boldoggá tesznek. És akkor már nem másokra, hanem magadra figyelsz. És arra, hogy megéld önmagad, a jelent és minden pozitív dolgot, ami körülötted van. Te képes vagy meglelni ezt?



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.