Felelősségvállalás? Miért?

Vajon miért félünk felelősséget vállalni? Miért nem merjük letisztázni magunkban őszintén az elénk sodródó szituációkat? Hogy lehet, hogy nem mérjük fel, ezáltal nem csak önmagunkban, de sokszor másokban is kárt okozunk? Miért kap egyre nagyobb szerepet a társadalmunkban a felelősségvállalás problémája? Mindenki tud róla, de igazán senki nem akarja magára vállalni. Kimondunk szavakat, ígéreteket, lépéseket teszünk, majd egyik percről a másikra visszavonulunk belőlük. És most a tényleges tettekről és kimondott szavakról beszélek. Ha ilyen nehezen megy azzal, amit kimondunk, mit mondhatnánk arról, amiről nem is beszélünk? Hiszen attól, hogy valamit távol tartunk önmagunktól, attól, hogy valamiről senkinek nem beszélünk, attól, hogy talán még magunk előtt is rejtegetjük, az a bizonyos valami attól még ott van.

És többnyire ezek a dolgok, mélyen lapítanak. Tovább mehetünk, de azzal a végén mindig csak még nagyobb zűrt okozunk. Magunknak és másoknak egyaránt.  És egyszer, jóllehet a legalkalmatlanabb szituációban előjön, majd mindent lerombol, amit légvárként ráépítettünk a múltunkra. Mert a korrektség ott kezdődik, hogy magunknak sem hazudunk. Problémáinkra, élethelyzeteinkre nem csak rázárjuk az ajtót, hanem úgy lépünk tovább, hogy azokat megoldottuk és letisztáztuk. Ha csak a szituáción lépünk tovább, de a megoldást, szembenézést, esetleges nehézséget vagy a küzdelmet nem vállaljuk érte, nem csak a miértekre nem fogunk válaszokat találni, hanem legtöbb esetben hosszú távú nehézségekbe is ütközünk. Saját magunkkal szembeni csúsztatásaink által.

 

“Az ember együtt kell éljen elkövetett hibáival egy életen át. Ez a büntetése, amiért nem ismeri fel idejében az emberi élet legfontosabb törvényét. Hogy felelősek vagyunk minden kimondott szavunkért és minden ki nem mondott szavunkért is. Felelősek vagyunk ezeken a kimondott vagy elhallgatott szavainkon keresztül úgy a magunk, mint a körülöttünk lévők jövőjéért.”   /Wass Albert/

 

Felelősség. Mit is jelent ez a szó? Számomra azt, hogy önmagamat tisztelem annyira, hogy merek minden tekintetben őszinte és elfogadó lenni. Mert felelősséget vállalni annyit tesz, hogy ki merek mondani mindent a tükörben. Pozitívat és negatívat egyaránt. És nem félek a kimondott szavaimtól sem. Először megoldást keresek és nem azonnali meghátrálást.  Ha tudnád, hosszú távon mennyivel kifizetődőbb, ha mered vállalni azt, aki vagy. Gondolj bele, például mi lenne, ha végre nemet tudnál mondani? Oly sok esetben tudjuk, hogy nem vágyunk bizonyos dolgokra, mégsem merjük kimondani azt, hogy nem. Hisz túl sok nehézséget vonzana magával. Ezért inkább hazudunk magunknak, és lavírozunk élethelyzeteinkben tovább és tovább és már csak akkor ocsúdunk fel, amikor évekkel később rájövünk, hogy nem azt éljük, amit igazán szeretnénk. És olyankor jön az összeomlás. Pedig ez megelőzhető. Légvár helyett ugyanis alapokat lenne érdemes építeni. De ehhez bizony mélyre kell ásni. És ez fájdalmas.

felelossegvallalas

Döntéseink mindig befolyásolják azt is, milyen emberekké válunk. Ehhez azt kell tudnunk, hogy kik vagyunk, és milyen életet szeretnénk élni. Mert felelősséget vállalni annyit tesz, hogy vállaljuk a helyzeteket azért, hogy megoldódjon a probléma és elérjük kívánt céljainkat. Még ha ez a nehezebb út is. De a célok őszinte kitűzéséhez önmagunk szeretete, és tisztelete szükséges.

 

Ezek szerint lehet, hogy a mai világ egyik népbetegsége abból fakad, hogy nem szeretjük igazán önmagunkat? Hogy nem tudjuk elfogadni azt, akik vagyunk? Hogy nem látjuk át, milyen értékrenddel szeretnénk élni és mi az, ami igazán jó nekünk?

 

Én személy szerint hiszem, hogy hosszú távon nem éri meg menekülni önmagam elől. Tudom, hogy minden döntésemnek, kimondott és ki nem mondott szavamnak súlya és következménye van. Hiszem, hogy érdemes megélni a feladatokat, amiket kapunk az élettől. Hiszem, hogy érdemes harcolni értük. Mert akkor lesz igazán a Tied, ha megteszel érte mindent. Azt viszont úgy nem lehet, ha a mélyen szunnyadó, elzárt érzésekkel, gondolatokkal, elrontott helyzetekkel nem tudsz szembenézni, mert nem mered vállalni a felelősséget még önmagad előtt sem. Mert hibázni hibázunk. De nem mindegy, hogy hány embert rántunk magunkkal felépített légváraink miatt. Ezért Téged is erre biztatlak, hogy legyél őszinte. Akkor is, ha az őszinteséged nehézségekkel jár. Így megóvod önmagad. Meg persze másokat is a még nagyobb fájdalomtól.

 

Fotó: ITT, PINTEREST, Ellen von Unwerth , ITT



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.