„A szenvedés ellenszere a szenvedély” – Interjú Ferles Péterrel

Ha becsukod a szemed, neked milyen illatok jutnak először eszedbe? Mert nekem a nagymamám illata, ami azonnal beugrik. Aztán az a parfüm, amit az első nagy szerelmemtől kaptam. Akárhányszor megérzem, mindig ő jut eszembe és elmosolyodok. Hihetetlenül érdekes számomra, hogyan lehet, hogy egy ilyen gyorsan elillanó, könnyed valami ilyen erős hatással tud lenni ránk, emberekre. Mert egy jó illattal bizony bármit elér az ember. Péter négy éve került a parfümök bűvkörébe, de ahogy látom, ez már élete végéig így marad. Pszichológusként dolgozik, saját praxisát viszi, és mellette parfümöket készít. A hordható esztétikus illatoktól kezdve, az illatemlékekig, illatbenyomásokig. Péter nem csak arról mesél, hova kell helyesen fújni a parfümöt, de kicsit segít megérteni neked az illatok világát is. És ha minden igaz, 5 éven belül a Juliannie illat már a polcodon is lehet.

Miért pont a parfümkészítés?

Sok minden van benne.  Egyrészt a páciensekkel egész nap beszélgetek és szerettem volna alkotni is valamit, a két kezemmel. Másrészt a művészetnek minden formáját szeretem. Harmadrészt gyerekkorom óta érdekelnek az illatok. Gyerekként mindent megszagoltam. A virágokat, a nagymamám pénztárcáját, a nagypapám pipáját, mindent. Aztán pár éve volt egy elég rosszul sikerült szakítás az életemben, és valahogy szembe jött velem R.D. Laing mondása, hogy a szenvedés egyetlen ellenszere a szenvedély. Nehéz sorsa volt, és amikor szenvedett, ő mindig a zongorához nyúlt. Én éppen nagyon szarul voltam, így elkezdtem begyűjteni illatokat, hogy akkor én most parfümöt fogok készíteni. És akkor, amikor négy órán keresztül lögyböltem az összetevőket, éppen nem fájt a szakítás. Az szívfájdalom elmúlt, a parfümkészítés pedig megmaradt. Meg talán egy kicsit benne volt az is, hogy nem találtam olyan illatot, amit igazán magamon szerettem volna hordani.

Ha becsukom a szemem, és társítani szeretnék illathoz, emlékeket, a nagymamám illata, ami először eszembe jut. Gondolom te is tele vagy ilyen emlékekkel!

Igen, nagyon sok van. És ezzel is foglalkozom különben. Nem csak parfümöket készítek, hanem illatbenyomásokat, illatemlékeket is gyártok. Nagymamámnak Szentlászlón van egy nyaralója. Ahogy kilépsz a buszból, kocsiból, érzed a frissen vágott fű, a füst, az oxigén dús levegő illatát. Egy pici rohadt alma a fű között, és ez a dohos illat, ami a garázsból jön. Egy az egyben ki tudtam keverni ezt az illatot. És amikor beleszagoltam, azt éreztem, hogy ott vagyok Szentlászlón.

Fotó: Meyer Károly

Jean-Claude Ellena, a híres parfümőr azt nyilatkozta, hogy arra kell figyelni, hogy a saját emlékeidet ne tedd bele az illatba. Te meg tudod ezt tenni?

Persze. Pont ez a lényeg az egészben. Ha Te eljössz hozzám, hogy csináljak neked egy illatot, abban már az én emlékeim nem lesznek benne. Mert az én emlékeim neked semmit nem fognak jelenteni. Végigszagoltatok veled 1200 illatot és megkérdezem, mi jut eszedbe róluk. Nem is biztos, hogy azt figyelem, amit válaszolsz, inkább csak nézem az arcodat. És akkor azt mondod, hogy „úristen, ez a bükkfürdői termálfürdő illata, ahol a gyerekkoromat töltöttem”.  Volt egyébként ilyen. Eljött egy nő, és azt mondta a sáfrányra, hogy ez a gyerekkori termálfürdőjének a vize. Ahogy beleszagolt, újra gyereknek érezte magát. Ilyenkor abból rakunk bele egy keveset és megkeresünk még 5 ilyet.

Tehát az én emlékeimet gyártod le tulajdonképpen.

Igen, a te emlékeidet. És vagy csinálunk belőle egy helyet, egy emléket vagy készítünk egy parfümöt, ami már egy hordható esztétikus illat lesz. Mert ugye azért a termálfürdőt senki nem szeretné magán hordani. De lehet, hogy ha van benne egy kicsi belőle, az már egészen más. Egyszer például a nagymamám illatát is kikevertem. A sütis kezének és a levendulás parfümjének az illatát. Hát teljesen elérzékenyültem.

Hát igen. Egy ilyen illat teljesen más érzéseket generál, mint a drogériákban kapható parfümök.

Hát persze, mert amikor bemész a boltba megvenni az illatot, az egy többnyire általános, kereskedelmi forgalomban kapható parfüm, amiből több millió készül. Ezek ízléses és esztétikus illatok, de semmit nem jelentenek. Mindenkinek van egy illattárháza. Az első, amit megéreztél, az anyukád bőrének az illata, aztán az anyatej illat, és ezekből pakolódik össze a te emléktárházad. Sok százezer illatból. És hogyha mondjuk anyukádnak hibiszkusz illata volt és te nagyon szeretted az anyukádat és beleszagolsz egy hibiszkuszba, hihetetlen érzelmeid támadnak. Persze a drogériában kapható parfüm is kiválthat mindenféle ilyesmit, de nem ilyen erőteljesen.

Fotó: Meyer Károly

Meg gondolom az más alapanyagokból is készül. Igaz?

Általában azok olcsóbb szintetikumokból előállított parfümök. Mondok egy példát. Egy geránium bourbonnek hihetetlen illata van, és az alapanyag beszerzése sem olcsó. Ezt soha nem találod meg egy ilyen parfümben. Azokban általában madagaszkári vanília helyett vanillin van, ami mondjuk a mekis fagyiban is.

Mennyi időt foglalkozol ezzel? Hogyan tudod beiktatni az idődbe?

Naponta  körülbelül négy órát foglalkozom vele. Iszonyatosan sokat kell gyakorolni. Összebarátkoztam egy parfümőrrel, Daniellel, aki elkezdett tanítani engem. Eljött ide Magyarországra és egy hetet foglalkozott velem. Megtanította az alapokat. Utána csináltunk még egy kurzust, meg még egy kurzust és így tovább. Egyébként kiderült róla, hogy ő a világ egyik legjobb parfümőre. Benne van a TOP 16-ban. Biztos nem lett volna ennyi önbizalmam, ha ezt már az elején is tudom.  Ő mindig megmutatja nekem az új dolgokat, aztán gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Olyan, mint a festészet vagy a zene. Megtanulhatod a zongora alapjait, de onnantól kezdve még jó 40-50 évet kell gyakorolni.

Az a jó, ahogy beszélsz róla, érződik, hogy ez tényleg egy szenvedély neked. Ilyenkor pedig az ember bármennyi időt képes gyakorlással tölteni, hiszen imádja azt, amit csinál. És mi a kedvenc alapanyagod?

Minden héten más. Most azt hiszem a heliotropin, ami a vanília virága. Eszedbe jut róla a mandula, a vanília, a virágillat.

Fotó: Meyer Károly

Nekem a jácint jut róla eszembe.

Na látod ezért szeretem az illatokat, mert mindenkinek mást hoz elő. Nekem a marcipán, neked a jácint. Ezért van az, még ha egy parfümöt is használunk, nekem nem ugyanazok az érzelmeim, nem ugyanazok az emlékeim támadnak tőle, mint neked. Ezért nem lehet mindenkinek ugyanazt a parfümöt hordani.

Milyen lehetőségek vannak ebben a szakmában képződni?

Három iskola van Franciaországban, ott azt csinálják, hogy fogadnak évente 10-15 embert, akiket meghatározott tematika alapján tanítanak. Amit én tanulok, az egy kicsit más, mert velem csak egy ember foglalkozik. Mi, miután megtanultuk az alapokat, mutat nekem egy parfümöt és azt mondja: „Péter, ezt keverd ki.”  És szenvedek vele jó pár órán keresztül. Az első, hogy megmondom, mi van benne. Aztán meghatározom az arányokat, hogy miből mennyi kell. Majd kikeverem, és akkor megszagoljuk. Erre ő közli, hogy: „Péter, ez szar.” És végül az ötödik, hatodik próbálkozásra általában meg is van a végleges.

Ezt a fajta oktatást, amit te kapsz, elismerik a szakmában?

Ki kellene mennem Párizsba, és szeretnék is, csak hát ugye az iskola egy év, én pedig egy évig nem hagyhatom itt a pácienseimet. A parfümkészítésben két irány van. Az egyik a hivatalos, ott legtöbbször tapossák egymást az emberek ahhoz, hogy egyre feljebb jussanak. Elmennek a Diorhoz, a Chanelhez, a nagyobb cégekhez kisinasnak, felmásznak a ranglétrán és akkor lesz belőlük valaki. Ennek a csúcsa, hogy lesz egy saját kollekciód, amit árulsz. Ezzel szemben van a másik út, amit én is csinálok, a „self made man”-ek, akik nem akarnak a divatszakmában őrjöngeni, hanem ők a művészet szeretetéért csinálják. Ők is ezt az utat járják, amit én. Találnak egy tanárt, találnak egy forrást, és ebből tanulnak. Ők nem azért csinálják, hogy állást kapjanak, hanem mert szeretik a parfümöket. És aztán persze nekik általában ugyanúgy lesz egy saját kollekciójuk, csak más úton jutnak el oda. Mint a Rolling Stones. Ők zenélni akartak, és elkezdték csinálni. Pedig nem jártak ki iskolákat.

Fotó: Meyer Károly

Igen, én nagyon abban hiszek, ha valaki megtalálja az útját, abban úgyis ki fog bontakozni. És van már kész parfümöd?

Hát minden nap van kettő-három, öntöm ki őket a lefolyóba. De az egyiket már elkezdtem véglegesíteni, az négy éve készül. És van egy másik is, az eső utáni erdő. Az is egy nagy kedvencem. Ahogy beleszagolsz, érzed a mohát, az avart, a föld szagát, a leveleket mindent. A parfümöket egyébként a végtelenségig lehet csiszolni.

Ezek férfi vagy női parfümök?

A férfi meg női kategória az a drogériákban kapható parfüm jellemzője. Igazából nincs egy illatban olyan, hogy férfi vagy női. Akár rózsát is simán hordhat egy férfi. De Budapesten is van három olyan parfüm bolt, ahol már a jó minőségű, különlegesebb illatokat lehet megkapni és ott sincs férfi, meg női illat. Az is csak egy trend például, hogy az édes illatot csak a nő használhatja. Ami rajtad van most, az például tele van etil maltollal, ami édes, de ugyanúgy etil maltol van az én kedvenc parfümömben is. Árban és minőségben is van különbség.

Mennyivel drágább egyébként egy ilyen egyedi parfüm?

Nyilván drágább, hiszen minőségi alapanyagok vannak benne, nem szintetikusak, de sokan azt hiszik, ezek milliós nagyságrendek, pedig nagyon nem. Nem mondom, hogy olcsó, de egyáltalán nem megfizethetetlenül drága. De ez attól is függ például, hogy milyen alapanyagok vannak benne.

Olvastam, hogy akár 1000-1500 illat is lehet egy parfümben. Te mennyivel dolgozol?

Én azért szeretem Jean-Claude Ellenat vagy Eric Satitet például a zenében, mert mindkettő minimalista. Egy minimalista művésznek nem kell nagy csinnadratta. Eric Satite le fog ütni a zongorán nyolc hangot, de az olyan lesz, hogy beleremeg a gyomrod. Jean-Claude Ellena is azt mondja, ő 12 alapanyagból csinál meg egy illatot, mégsem tudja senki utána csinálni. Szeretem, ha a művészet, nem egy eklektikus, csicsás, páva művészet, hanem minimalista, de hatásos. Annyira, hogy elszáll tőle az agyad. Szóval az én illataimba csak maximum 16 alapanyagot teszek.

Fotó: Meyer Károly

És mennyire akarsz tudatosan hatni ezekkel az illatokkal?

Mindegyik illat valamit ki tud fejezni. Tehát ha én egy komoly férfi benyomását akarom kelteni, akkor felveszem azokat az illatokat, amik komoly, erőteljes illatok. De ha egy nagyon érzéki benyomást akarok kelteni, akkor is tudom, hogy mit kell összekeverni hozzá.

Most eszembe jutott a Parfüm című film vége. Elképesztő, mennyire lehet játszani az érzelmekkel az illatokon keresztül.

Abszolút. Annyira van hatással, hogy ugye az orrodban lévő receptorokon keresztül az illatok egyből a limbikus rendszeredre hatnak. Tehát ha megérzel egy illatot, akkor ott nincs vita. Nincsen, majd átgondolom, hogyan hat, meg ilyesmi. Automatikusan, közvetlenül hat az agyadra, az érzelmeidre. Teljesen odáig tudsz lenni például valakiért, aki számodra vonzó illatot hord.

Mitől lesz egy illat tartós?

Minden illatnak megvan a maga párolgási ideje. Tehát ha kiraksz egy grammnyi citromot meg egy grammnyi kasztóreumot – ami a hód ivarmirigy kivonata-, a citrom mondjuk elpárolog egy óra alatt, a kasztóreum pedig egy fél év után is érződik. Szóval minden az alapanyagoktól függ. Az úgynevezett alapillatoktól, amik irgalmatlan sokáig megmaradnak. Minél több ilyet raknak bele, annál tartósabb lesz.

Fotó: Meyer Károly

És azzal például, hogy érezd te is magadon az illatot minél tovább, lehet valamit kezdeni?

Hát ezzel sajnos nem. Ez egy evolúciós manőver. Az orrod úgy működik, ha már érzel egy illatot, akkor azt elkezdi megszokni, hogy hosszú távon ne zavarjon téged. Evolúciósan neked, mint egy állatnak, az a célod, hogy a változást érzékeld. Tehát ha leköti a figyelmedet az a sok száz illat, ami ott van körülötted, és bejön egy új illat, mondjuk egy tigris illata, akkor azt nem nagyon veszed észre. De ha mondjuk megszokod a jelenlegi illatokat és bejön egy változás, akkor azt egyből észre kell venni. Ez egy túlélő stratégia.

És azzal se lehet játszani, hogy melyik illat mikor párolog el, hogy aztán újra úgy értékeld, mintha új illat lenne?

Nem, de van egy illat, ami önmagában képes erre. A viola azt csinálja, hogy blokkolja az orrodban lévő szaglóreceptorokat. Lebénítja őket és aztán békén hagyja, aztán lebénítja és újraindítja. Ezért van az, hogy a violát például folyamatosan érezed.

És hova érdemes fújni, hogy minél tovább érződjön az illat?

Hát erre Coco Chanel mondott egy nagyon édeset, oda kell a parfümöt fújni, ahol azt akarod, hogy megcsókoljanak.

Milyen terveid vannak?

Tervezek majd képzéseket tartani, mert eddig akárkivel beszéltem, mindenkit érdekelt a parfüm, a parfümkészítés és sajnos itthon nagyon kevés lehetőség van. Meg hát ugye szeretném elvégezni majd az iskolát is. Úgy tervezem, amikor majd elfáradok, mondjuk a 35. vagy a 40.születésnapomra meglepem magam és egy évet kihagyok a praxisból. Kimegyek Franciaországba, és elvégzem a sulit. Aztán majd újraépítem a praxist. Nem akarom abbahagyni soha a terápiás munkát, de ezt is szeretném mellette csinálni.

Fotó: Meyer Károly

Egyébként van kereslet itthon az egyedi parfümökre?

Igen, maximálisan. Mindenki szeretne saját, egyedi illatot és nincs is annál jobb, minthogy ilyen csak neked van a világon. Egyénre szabott illatokat már most is készítek megrendelésre. Nagyon élvezem az alkotás folyamatát. Meg persze szeretnék majd saját kollekciót is, de nem az a cél, hogy nagy kereskedő legyek.

Belefér az 5 éves tervbe, hogy készítünk egy Juliannie illatot is?

Persze. Állok elébe.

Fotó: Meyer Károly



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.