Szerelem határok nélkül! Vajon mit jelent igazán szeretni?

Keressük a mámort. Azt a bizonyos pluszt, ami reszketéssel és pillangókkal érkezik, pedig pont ez az, amitől nem látjuk, a másik képes-e igazi szerelemre irányunkba. Nem tudjuk felmérni, összeillünk-e, mi szeretünk-e vagy csak illuziót gyártunk. Mert vágyaink bizony összekuszálják a valós kapcsolódásokat és értékeket.

Szerinted mit jelent tiszta szívvel szeretni? Mitől szól egy szerelem hosszú távra? Honnan tudhatjuk, hogy képesek vagyunk minden nap a másikat választani? És egyáltalán mitől függ, hogy be merjük-e vállalni ezt? Jobban működik egy biztonságos, komfort zónánkon belüli kapcsolat? Vagy attól jobb, ha olyat választunk, aki folyamatosan motivál, aki mellett egész életünkben fejlődhetünk? Gary Chapman egyik idézetébe futottam bele valamelyik nap és úgy éreztem, Veled is szeretném megosztani. Döntsd el Te, mennyire érzed igaznak.

“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.

Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”

/Gary Chapman/

Fotó:mari lezhava


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.