Ghosting, mint kommunikációs forma – így szakítsunk egyszerűen!

Annyi ilyen történetet hallottam az utóbbi időben, hogy úgy gondoltam, ideje posztot szentelni ennek a kérdéskörnek. Volt köztük ebéd meghívás, amire aztán soha nem került sor, pedig még az időpont is le volt beszélve, randi, ahol ott várt a lány a mozi előtt, de a srác soha nem érkezett meg. Nagy súlyú, kimondott szavak, ígéretek, melyek aztán pillanatok alatt eltűntek, az illetővel együtt. De hallottam már hosszabb kapcsolatokról is, ahol egyszerűen a másik fél inkább eltűnt, minthogy felvállalja a miérteket. Se magyarázat, se ésszerű érvek. Rázárni az ajtót, mintsem megoldást keresni. Csak egy „leugrom a boltba”, és egyszerűen nincs többet.

Egy ma bejáratott kapcsolati szakítási, és olykor gyakorlatilag megsemmisítési formáról elmélkedek, a ghostingról. Ez egy konfliktusoktól való menekülés, egy párkapcsolati problémákból való kihátrálási mód, ami annyira bevett, valódi forma lett, hogy már nevet is adtunk neki. És engem ez elkeseredéssel tölt el.

„A ghosting kifejezés a szakítási viselkedésre utal (legtöbbször intim kapcsolatra vonatkoztatva), az illető beszüntet mindenfajta érintkezést és kommunikációt a korábbi partnerrel, bárminemű látható figyelmeztetés vagy indoklás nélkül, a korábbi partner kísérleteit a kommunikációra elkerüli és/vagy ignorálja, a válaszadást visszautasítja.”

/Wikipédia/

Tudom és látom, hogy az ismerkedési szokások jócskán megváltoztak az utóbbi években, de vannak formák, amiknek kialakulását egyszerűen nem tudom hova tenni. Nem látom át ugyanis, hogyan lehetséges mindez. Vajon a partner irányába történő teljes tiszteletvesztésről beszélünk? Vagy inkább egy félelemről, ami a NEM szó hallatán kezd kialakulni az emberekben? Vagy egyszerűen csak könnyebb nem foglalkozni a kényelmetlen helyzetek megoldásával, jobb nem magyarázatokat keresni a miértekre, a valódi okokra és inkább hátat fordítanak mindennek?

Fotó: Allef Vinicius

Szerencsém van, mert olyan családban nőttem fel, ahol a kommunikáció mindig is elsődleges volt. Ahol egyenesen tudtunk, egymás szemébe beszélni a problémáinkról, és megoldani is közösen próbáltuk őket. Ez a kapcsolataim terén nagy segítséget nyújt nekem. Persze tudom, hogy van, aki nem ilyen környezetben nőtt fel és mindenki máshogy kezeli problémáit, de azt már Freud is megmondta, a problémák elnyomása idővel elénk tornyosul, hiába nem veszünk tudomást róluk, így ezzel a módszerrel csak még nagyobb bajt okozunk magunknak és másoknak egyaránt.

Mert számomra a folyamat így zajlik:

  • problémám van,
  • átgondolom, érlelgetem,
  • beszélek róla,
  • próbálok én megoldást keresni , majd próbálok a másikkal együtt gondolkodni,
  • lépéseket teszek, hogy a helyzet változzon,
  • és ha próbáljuk, próbáljuk, de nem megy, na ilyenkor el kell gondolkozni azon, hogy vége legyen,
  • és ha vége van, azt le is kommunikálom megfelelően a másik ember felé.

Leülök, megbeszélem. Nem jó érzés, de tartozom annyival magamnak és a másiknak is, hogy normálisan lezárjam a helyzetet. Egy rövid kapcsolatnál pedig ugrok arra a pontra, hogy lekommunikálom a másiknak, mi zajlik bennem, illetve véget vetek annak, amiről úgy érzem nem jó nekem.

Fotó: Vero Photoart

Most viszont, ha körbenézek, azt látom, valahogy a megúszás egyre jobban kezd elterjedni az emberi kapcsolatok terén. Sokan úgy tartják, a helyzet a randi applikációkkal és a social media felületekkel kezd egyre rosszabbá válni. Pedig kapcsolataink, egyenes, őszinte kommunikáció nélkül egyáltalán nem működnek. Szóval ha nem kommunikálunk, hogyan akarjuk működtetni őket? Vajon az egyenes kommunikáció teljes hiánya azt jelenti, hogy kapcsolataink halálra vannak ítélve? A ghosting egyszeri alkalom, vagy újra és újra visszatérő cselekvési minta lehet?

Mert ha valaki egyszer ghostingol, az élet többi területén sem hiszem, hogy őszintébben merne beleállni helyzetekbe. Felvállalni, megindokolni a miérteket. És ekkor felmerül a következő kérdés bennem. Ha a másik előtt nem meri felvállalni, önmaga előtt képes rá? Szembe mer nézni a valódi okokkal? Vagy önmaga előtt is bezárja az ajtót, és a saját gondolatait, érzéseit is ignorálja?

Ha másokkal való kapcsolataiból ghostingol, vajon önmaga elől is pont ugyanígy tűnik el?



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.