Helyesen várni

Randinapunk van. Örülök, hogy megtartottuk ezt a helyes kis szokásunkat még a kisfiunk megszületése után is.  Azt mondják nem illik egy hölgyet megvárakoztatni. Te még nem vagy itt. Mivel mindig késel, úgy döntöttem, nem várok Rád tovább. Legalábbis nem a megszokott módon.  Izgatott vagyok, még 13 év után is, de ismerem magam.

Félek, ha még többet késel, az édes izgalomból, türelmetlen várakozás lesz, ami még több idő elteltével könnyen aggódásba és szorongásba csap át. Utálom, amikor ez az érzés befészkeli magát a gondolataimba, és nem ereszt. Aztán azt játszom, hogy egészig semmilyen körülmények között nem hívlak fel. Aztán egészkor már egészen másként gondolom. Ha a kismutató negyedre ér, felhívlak. De hátha nem lesz rá szükség. Mert abban reménykedem, talán addigra mégis megérkezel. Mégsincs ez így jól. Nem kellene minden percben a jöttödet lesnem. Észrevettem, hogy várakozás közben  hajlamos vagyok különböző buta kis tulajdonságokat magamra venni. Így kompenzálnok. Veszek is magamnak egy zacskó gumicukrot. Igen tudom, ne mondj semmit…de bió.

Közben azon gondolkodom, hogyan kell helyesen várakozni.

fullsizerender-453

1. Végtelenül türelmetlen vagyok. Ha jobban belegondolok, nem volt ez mindig így. Apró gyermekként még bölcsen tudtam várakozni. Emlékszem, ahogy a születésnapokat és a karácsonyokat vártam. Ahogy közeledett az ünnep ideje, úgy nőtt bennem az őszinte, örömteli izgalom, elvárársok nélkül. Felnőttként ugyanezt az érzést még egyszer akkor éltem át, amikor a kisfiammal voltam várandós. Azalatt a kilenc hónap alatt ismét úgy várakoztam, mint gyermekkoromban. Mérhetetlen örömmel és készülődéssel. Nem akartam előrébb tartani, mint ahol éppen járok. Ez azóta sem sikerült.

2. Elhatároztam, változtatok a hozzáállásom, önmagam érdekében. Mostantól minden másként lesz. Örömmel, önfeledten, jókedvűen várakozk majd. És nemcsak Rád. Úgy, hogy észre sem veszem, hogy várakozom. Megélem a jelen pillanatot, és örömmel fogadom azt, ami eközben érkezik hozzám. Egyszerű az egész. Megvágyom és elengedem. “MEGVÁGYOM ÉS ELENGEDEM.” Ezt a mondatot Müller Péter Jóskönyvében olvastam, és nehéz időkben mindig kisegített. Ennyire egyszerű lenne. Belefér két szóba, amibe nap mint nap mégis annyiszor belegabalyodok és orra esem. 

fullsizerender-450

3. Tanulok helyesen várakozni. Egészen belejöttem már. Közben más ember lettem. Lehiggadtam.  Az elmúlt néhány évben  nem véletlenül kaptam az élettől megannyi leckét e tekintetben.

4. Ha jobban belegondolok, össze sem tudom számolni, mennyi  nagyszerű pillanatot szalasztottam el így.  De mi van akkor, ha a folyamatos várakozásban éppen a legszebbet, a nem várt örömöt nem vesszük észre? Pedig ez a legnagyobb kincs, mert nincsenek elvárásaid vele kapcsolatban, hiszen előre nem sejtedheted az érkezését. Életem szerelme is ily módon csöppent az életembe. És éppen az volt a csodálatos benne. Jöttére egyáltalán nem számíthattam, így vele kapcsolatos elvárásaim sem voltak. Mindentől szabadok voltunk.

5. Rosszul bánunk az idővel. Képesek vagyunk a jelen pillanatot megkeseríteni  az örökös várakozással. Amint elkezdesz várni valamire, az eljövendőt sürgeted, és ezzel a jövőbe helyezed magad. Mindannyian várunk valamire. Előléptetésre, szebb jövőre, tökéletesebb pillanatra, álmaink hercegére. Ennek köszönhetően képtelenek vagyunk megérkezni és jelen lenni a pillanatban. Mindig egyre szebbet és jobbat akarunk. Képtelenek vagyunk megelégedni, mert az egónk ezt megalkuvásnak érezné. Ezért inkább várakozó álláspontra helyezkedünk.

fullsizerender-455

6. A mai kor embere retteg az eseménytelenségtől, mint ahogyan sokáig én is tettem. Megállás nélkül úton vagyunk, ahelyett, hogy megérkeznék, és állandóan el akarunk jutni valahova, mert ahol éppen vagyunk, az pont nem olyan, amilyennek  azt elképzeltük. Úgy döntöttem, adok magamnak napi fél órát, amikor csak úgy szimplán örülök a létezésemnek. Felbecsülhetetlen érzés. Azt hiszem a reggeli elvonulós kávészertartásommal sikerült újradefiniálnom a meditáció fogalmát. Lényeg, hogy tudatosan lassítok a tempómon, és nem erőszakolom rá az akaratomat a világra. Ami valóban az enyém, ha megértem rá és eljött az ideje, úgyis megkapom.  Ha mégsem így történik, csak megóvtak tőle, és sosem tartozott hozzám.

fullsizerender-448

7. A várakozás olykor kibírhatatlan. Korábban rettenetesen zavart, ha látszólag semmi nem történt. Pedig az ilyen, eseménytelennek tűnő időkben érnek be a komoly helyzetek, és érkeznek meg hozzánk fontos emberek. Sorsfordító döntések csak csendben tudnak megszületni. A mai kor embere képtelen hallgatni. Örökösen megyünk, magyarázkodunk, okoskodunk. Akcióemberek vagyunk. Folyamatos  nyüzsgésre vágyunk, és azonnal elveszítjük tisztánlátásunkat, ha azt érezzük, látszólag nyugvópontra kerültek a dolgok. Hányszor kuszáltam össze  szálakat, mert olyan dolgokra próbáltam hatást gyakorolni, amire nem lett volna szabad.

Várakozni szeretetben, békességben, tiszta szívvel, elégedetten kell. Észre sem vettem, hogy elrepült az idő mialatt a jöttödet vártam. Eközben az egész zacskó gumicukor elfogyott, és végül Te is megérkeztél.

fullsizerender-449

Te hogyan várakozol?

 



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.