Hódítani érted és értem – Tisztellek, mert tisztelsz

A Római Vakációt néztem. Már századszorra. Imádom ezt a filmet. De most valahogy Audrey Hepburn stílusát elnézve egyszer csak beugrott valami. Valami, ami nem hagyott nyugodni. Azon pörögtek a gondolataim, hova tűnt a nőkből az a fajta tartás, ami neki még megvan? Miért nem ismerjük már igazán a hódítás mivoltát? Talán nevezhetjük a nők iránti tisztelet jelképének a hódítást. De ha ez így van, hova veszett mindez? Mi nők vagyunk a felelősek azért, hogy ezek a fajta gesztusok kihalóban vannak, vagy a férfiak veszítettek lendületükből ilyen tekintetben? Esetleg értékrendbeli változásról beszélünk csupán?
Egyenjogúságért harcolunk, mert szeretnénk, ha nem az lenne az általános szemlélet, hogy: „Nem gyerek, az jány”. De emellett tényleg el kellett, hogy vesszen a tisztelet és a férfiak részéről történő energiabefektetés? A hódítás alapvetően egy játék, ami manapság igencsak átalakult viszonyainkban. A hosszú és „macerás” kísérgetések, levelek, beszélgetések, együtt töltött idő, virágcsokrok és különféle gesztusok helyett inkább a telefonunk és applikációink vették át az uralmat. Jóval kevesebb energiát fektetünk a személyes kontaktusokba, helyette matricákat és emojikat küldözgetünk egymásnak szerelmünk jelképeként. A minőségi együtt töltött idő megrövidült, hiszen egész nap a telefonon lógunk, és lassan már észre se vesszük, hogy a konkrét kommunikáció csak és kizárólag online zajlik köztünk. Tetteinket pedig szintén likeokban, és üzenetekben mérjük. Hát ami igaz, az igaz, így sokkal egyszerűbb. De jobb is?

Valahogy mintha az online cselekvések egyre nagyobb jelentéssel bírnának. De lássuk be, ezek nem igazi enerigabefektetések, és általuk kihalóban vannak a tiszteleten alapuló szokásaink is. Pedig mennyire szükségünk lenne rájuk! Nem csak a nőknek, a férfiaknak is. Főleg az egyenjogúság nevében. Hiszen egy párkapcsolat akkor igazán harmonikus, ha nem alá-fölé rendelt viszonyból táplálkozik. Ezt pedig kölcsönös tisztelettel tudjuk csak elérni. És ehhez hozzátartozik a minőségi kommunikáció, és a különféle gesztusok is. Egy induló, és egy már meglévő kapcsolat során is. Nem azért mert kell, hanem azért, mert jó. Mert befektetett energiánk által tanuljuk meg tisztelni azt, amink van. És mert örömet okozunk vele.

Ehhez képest néha úgy érzem, ahogy az ingerek (online és offline egyaránt) nőnek körülöttünk, úgy csökken az elszántság is a tetteket illetően. Inkább túlórázunk, és matricát küldünk ahelyett, hogy hazamennénk előbb. A bárpultnál álló srácokhoz a lányok mennek oda, nem pedig fordítva, virág helyett már csak egy emoji marad, az egyenes őszinte beszélgetéseket meg a “ghosting” váltja fel. Hogy engedhettük a tenni akarást és a tiszteletet kiveszni kapcsolatainkból? Talán ma már nincs a nőnek szüksége arra, hogy ezt a fajta tiszteletet megkapja? Vagy a férfinak nehéz választani, így se kitartani se energiát beletenni nem tud és nem is akar? Vagy csak nem találjuk a helyes mértéket az online világ és a való életünk között? Ez az, ami a zavart okozza a rendszerben? Tegyük fel, hogy a nő átveszi a hódítás feladatát…

Nem lehet, hogy ezzel megfosztja a férfit attól, amitől igazán férfivá válik? Hiszen a vadászatot veszi el tőle. Pedig erre született. Hogy vadásszon. És az lesz igazán a tiéd, amiért megdolgozol. Amibe energiát teszel, és amiért kitartasz. Vagy mára már a vadászat kimerül abban, hogy a Tinderen jobbra vagy balra húzom az ujjam? A nő meghódításához meg csupán már csak egy matricára, meg arra van szükség, hogy elvigyük szombat este berúgni? Ha így kezdünk neki egy kapcsolatnak, mit várhatunk a későbbiekben? Gesztusok nélkül hogyan maradjon fent a tisztelet? Na meg a tűz. Lassan már kuriózumnak számít, ha egy nő nem ugrik a férfi nyakába azért, mert nyomott egy likeot a Facebookon. Pedig lássuk be, nem kerül sok energiába megnyomni egy gombot. Vagy manapság ez már a tisztelet jele? Ezt is egyfajta kedves kommunikációnak vélhetjük? Barátkozásnak? Közeledésnek? De hát energiabefektetés nélkül nincs igazi eredmény, akár online, akár offline világot élünk.

Arra gondoltam, mi lenne, ha egy kis időre megpróbálnád az online gesztusaidat valódi dolgokra cserélni. Azt mondják a változást mindig magadon kell kezdeni. Szerinted nem lehet, ha az emojikat valódi tartalmak váltanák fel, és a likeokat gesztusokkal, tettekkel váltanád ki, talán minőségben változnának körülötted kapcsolataid is?
Fotó:ITT



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.