Hogyan győzd le önmagad?

A kritika sokszor fájdalmasan érinti az embert. De mikor fáj igazán? Mikor vesszük magunkra? Ha mi is igaznak véljük. Függetlenül attól, hogy valóban igaz-e. Sokan azt gondolják, nem szabad odafigyelnünk arra, ha mások bírálnak minket. Én inkább azt vallom, hogy mindig minden esetben gondolkozzunk el rajta. Ha nem igaz ránk, és csak és kizárólag a másiknak van dolga vele, ezért dobta nekünk, akkor úgyis le fog peregni. Ha viszont erősen rosszul érint minket, érdemes megvizsgálni a hozzánk intézett szavakat és kicsit dolgozni vele.  Azaz kikapcsolni az Egót és átgondolni: valóban egy fejlesztendő területemre tapintottak éppen rá? Mert a kritika, ha képesek vagyunk a fejlődés irányát nézni, szárnyakat adhat.

Mindenkinek vannak démonjai. A túlzott egoizmus nem segít abban, hogy legyőzzük őket. De persze az önsajnálat sem. Sokszor viszont le kell csúsznunk a gödör mélyére ahhoz, hogy el tudjunk indulni. Azok a bizonyos hullámok. Egyszer fent, máskor lent. Azokon a napokon nehéz még az ágyból is kivánszorogni. Eszünkbe juthat, hogy kihátráljunk, vagy elmeneküljünk a helyzetből, pedig változtatni csak úgy tudunk, ha egyszer végre beleállunk. A gyávaságunk is félelemből és önbizalomhiányból ered. El kell fogadnunk, hogy csak úgy tud valami más lenni, ha legyőzzük kisebb nagyobb démonjainkat, hitetlenségünket és elkezdünk végre bízni. Kiben? Hát önmagunkban. Nekem a legjobb példa erre a futás. Soha, ismétlem soha nem gondoltam volna, hogy ezt én valaha majd akarom, és még meg is szeretem. Vagy hogy egyáltalán képes vagyok rá. Aztán mégis így esett. De le kellett győznöm hozzá önmagam. A félelmeimet, a gátlásaimat és persze valahol a lustaságomat is. És minden alkalommal próbára teszi a kitartásomat is. De ezt élvezem. Hogy feszegetem a határaimat és kilépek általa a komfortzónámból. A jóga szintén erre tanít meg. Azért ezt a két példát hoztam, mert a mechanizmus segít megértetni a folyamatot, amivel dolgod lehet. Hisz lehet, hogy neked azzal van feladatod, hogy éppen felvállald valaki előtt, hogy nemet mondasz. Vagy hogy ki merj állni magadért. Vagy hogy legyél kitartó azokban a dolgokban, amiket el szeretnél érni. Vagy egyáltalán csak abban, hogy ne legyél lusta megválaszolni magadnak a céljaiddal kapcsolatos kérdéseidet. Vagy hogy merj végre lépni és ne toporogj tovább egyhelyben.

Sokszor az ilyen fejlesztendő területeinket támadják mások. Ezekre tapintanak rá. Ne gondold, hogy másnak jobb. A gyengeségeivel mindenkinek nehéz ám szembenézni. De ha rádöbbenünk, hogy ez tulajdonképpen a fejlődésünket szolgálja, egy kritikából is erényt kovácsolhatunk magunknak. A megfelelő önismeret és önszeretet, a hibáink tisztánlátása és az ezen való munkálkodás segít abban, hogy maximálisan elfogadd és szeresd azt, aki Te vagy. És abban a pillanatban, amikor egy pici lépéssel megindulsz az úton, már büszke lehetsz magadra. Mert az azt jelenti, hogy legyőzted a démonjaidat.

Idő kell ahhoz, hogy az új szokások berögzüljenek. Az életmódváltás nem egyik napról a másikra történik. És így van ez a célokkal is. Új célokat tűztél ki? Vagy egy számodra eddig ijesztő területen próbálsz elindulni? Ha eddig nem is volt szokásod, most szorítsd össze a fogad és mondd, hogy meg tudod csinálni. Mint amikor futásnál azt érzed, hogy nem bírod tovább. Ha átlendülsz a holtponton, rájössz, dehogynem. Mennyi erő van még benned. És mennyi mindenre vagy még képes általa. Csak cselekedni kell. Mert a hitet és az irányokat csak magadnak tudod kijelölni. Abban senki és semmi nem fog segíteni Neked. Se az idő, se a „carpe diem”, se a folyamatos halogatás, se külföld, se a körülmények, se a párod, se a barátok. Senki. Ha MOST nem kezded el, nem lesz MAJD, amikor megvalósuljon. Magadat pedig csak Te tudod felépíteni. És ugyebár a házat téglánként kell rakni. Ez meg némi kitartást igényel. De hát a jó dolgokhoz idő kell. Nem igaz?

Fotó:ITT



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.