Téma: a hűtlenség

Belefutni egy kétes üzenetbe a partnered telefonján, amit jobb lett volna, ha inkább sose látsz meg… Aztán elolvasod többször egymás után. Csak hogy biztosan jól láttad-e, valóban neki szólt vagy csak téves üzenet? Majd erős szorítás gyomor tájon, és a szíved a torkodban lüktet. Akkor és ott úgy érzed, minden elveszett. Aztán a kérdések, amelyek többé nem hagynak nyugodni: “Ha a társam bármit is keresett egy másik nőben, akkor én nem vagyok neki elég?” “Nem vagyok többé szerethető?” Veled is megtörtént már? – Múlt héten a Jog és Pszichológia előadásán jártunk, ahol Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző családterapeuta humoros köntösbe öltöztette az amúgy fájdalmas és sikamlós témát, amely idővel minden kapcsolatban előkerül: a hűtlenséget.

Noha a statisztika soha nem tartozott a kedvenceim közé, kíváncsiságom mégsem hagyott nyugodni, így végeztem egy kis kutatómunkát.  A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint hazánkban a házasságok átlagos időtartama 13 év, 10 házasságra pedig 6 válás jut, vagyis a házasságoknak valamivel több, mint a fele válással végződik. Köztünk szólva, nem túl kecsegtető.

Vajon a hűtlenség elegendő ok arra, hogy egy kapcsolat véget érjen?

És hogy mi számít annak? Minden olyan tevékenység, amelyet a párunk tudta nélkül titokban végzünk, és nem is szeretnénk, ha valaha tudomást szerezne róla.

Ennek függvényében elkerülhető a hűtlenség, vagy kivétel nélkül mindannyian belecsúszunk? Létezik recept a hosszú távú boldogságra, vagy a kapcsolatok szavatossága idővel lejár? Egyáltalán mit jelent hűségesnek lenni egy olyan világban, ahol ahelyett hogy élnénk, csak kiéljük magunkat?

Vízkeleti Dániel így foglalta össze: “A hűség totális elvárás a partner felől, ami egész testünkre és lelkünkre kiterjed.”

De vajon létezik olyan ember a világon aki még gondolatban sem csalta meg a párját? Monogámiára születtünk vagy a hűtlenség biológiai sajátosságunk? A szociálpszichológia úgy véli, az ember nemre való tekintet nélkül szezonálisan monogám, azaz a kapcsolatok biológiai értelemben 3 évet bírnak ki. Addig a párokat összetartja a fenil-etil amin, az ún. szerelemhormon. Ez a lángolás és erős vágyakozás időszaka. Aztán egyszer csak észrevétlenül eljön a pont, ahol a dolgok kezdenek átalakulni, a lángolás és az erős vágyakozás véget ér. Noha ezután mindannyian ki vagyunk téve a csábításnak, aggodalomra semmi ok! Innentől meg kell dolgoznunk a kapcsolatunkért és egymásért, hiszen a vágyakon és csalódásokon kívül létezik mélyebb kötelék, ami két embert örökre összeköt.

Újra meg újra felmerül bennem a kérdés, lehetséges feldolgozni egy hűtlenség okozta traumát, és a vele járó bizalomvesztést? Talán igen, talán nem. Hogy látja ezt egy családterapeuta? Kozma-Vízkeleti Dániel szerint természetesen van erre lehetőség. Mint ahogy mindkét fél felelős egy kapcsolat megromlásáért, közös akarattal újra is építhetik azt. Csakis két felnőtt ember megfontolt döntésén múlik, hogy akarnak-e dolgozni kapcsolatukon. Amíg mindkét fél számára fontosabb a kapcsolat, mint a sérelmek és a kételyek, addig minden helyrehozható. És ha sikerült együtt kijönni egy nagyobb válságból, az nagy eséllyel szorosabbra fűzi a partnerek közötti szálakat. Csakis a döntés számít! Megdolgozni a problémákat, és egymás mellett kitartani egy életen át, az egyik legbátrabb dolog a világon. 

 



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.