Így hozd ki magadból a legtöbbet 2018-ban

Aki csalódott, tudhatja, a legjobb védekezés a fájdalommal szemben, ha ő maga irányít mindent. Legalábbis elsőre így tűnhet. A tudatosan kontrollált szituációk ugyanis nem járnak akkora csalódással vagy veszteséggel. De vajon boldogítanak minket? 

Nem szabad összetéveszteni a tudatosságot a folyamatos kontrollal. A tudatosság arról szól, hogy merek tervezni és irányokat meghatározni az életemben, míg a folyamatos kontroll egy biztonsági zóna, amit azért hozunk létre, hogy ne kelljen kockáztatni a mindennapokban. Könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: ha minden a mi kezünkben van, nem sérülhetünk, mégis haladunk előre.

A folyamatos kontroll saját magunk által állított kalitkánk lehet. Olyan, mintha jó lenne. És egy teljes világot is teremthetünk vele. Párkapcsolatot, ahol mi irányítunk és léphetünk le, amikor csak szeretnénk. Munkát, ahol elvagyunk, de a mindennapok nem adják meg az igazi örömöt. Emberi kapcsolatokat, melyek igazinak tűnnek, mégsem őszinték. Kertes házat, két gyerekkel és kutyával, ami olyan, mintha tökéletes lenne, mégsem vagyunk igazán boldogok benne. Úgy csinálni, ahogy “kell”, a saját biztonsági zónánkon belül kevéssé kockázatos.

Fotó: Allef Vinicius

Szükség van a tervekre és a célokra. Hiszek bennük. Tudom, hogy akkor érem el, amit szeretnék, ha kimondom, irányba állok és megteszek érte minden. Tudatosan. De azt is látom, hogy szükség van a spontaneitásra, a kockázatokra és a kontroll elengedésére ahhoz, hogy megéljem a pluszt a mindennapokban. Még akkor is, ha ez néha váratlan következményeket hoz.

A mások által elfogadott, biztonságos világ is bármikor, egy szempillantás alatt összeomolhat. Akkor miért ne élhetném meg mindazt, ami kockázattal jár? Legalább azt mondhatom, megpróbáltam. Benne lehetek egy általam irányított biztonságos életvitelben, de azzal nem fogom tudni átlépni a korlátaimat. A határaimat nem feszegetem vele. Olyan, mintha fejlődnék, de tulajdonképpen egy helyben toporgok. Viszont mindig dönthetek máshogy is.

Fotó: Mackenzi Martin

Szerintem a boldogság forrása nem a tartózkodás, sokkal inkább a kimozdulás. Hogy tudjam, az elém gördülő lehetőségeket megéltem és kimaxoltam. Érzelemmel, élvezettel, munkával és bátran. Meg mertem állni kockáztatni és kihozni belőle a legtöbbet.  Ez egy fogadalom az új évre, az életem minden területére! Ne legyen rossz érzés többé, hogy valamiből nem hoztam ki a legtöbbet, amit lehetett volna!

Te hogy állsz a saját életedben? Megfogadnád ezt?

Fotó: Xan Griffin


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.