Jelek, amik azt mutatják, jól csinálod a dolgaidat, de Te mégsem veszed észre! Fókuszban a pillanat!

Küzdő típus vagyok. Olyan, aki elég határozott elképzelésekkel rendelkezik, és általában addig megy, amíg el nem éri mindazt, amit szeretne. Sokszor kerülök ezáltal rossz szituációkba, amik kényelmetlenek, kellemetlenek vagy nehézségekkel, fájdalommal járnak, mégis tűrök és csinálom, ha tudom, hogy ettől majd oda jutok, ahova szeretnék menni.

Szeretem a nehezebb utat választani, mert az is erősít. Általa érzem, hogy bármire képes vagyok. Van, hogy rossz döntést hozok, vagy hogy nem tudok megküzdeni sokáig valamivel, de addig megyek, amíg végül sikerül az is. És mégis akadnak helyzetek, hogy nem vagyok megelégedve magammal, mert úgy érzem nem olyan ütemben haladnak vagy változnak a dolgaim, ahogy azt én szeretném. Pedig ez nem jó.

Nemcsak, hogy nem egészséges, de a lelkemnek sem tesz jót. Mert fontos, hogy ne csak a célt lássam magam előtt, hanem közben az utat is élvezzem. Sokszor kell figyelmeztetnem saját magam, hogy „Hahó, vedd észre, jó úton vagy! Csak adj egy kis időt magad körül mindennek.” Idő kell ahhoz, hogy a dolgaid beérjenek. Az a nehéz a kitartásban, hogy amikor sokat tesz és küzd az ember, egy idő után kezdi elveszíteni a hitét, ha nem látja egyértelműen a végső célt ott és úgy, ahogy szeretné. Pedig közelebb van az, csak arra is időt kell szánni, hogy ezt észrevedd. Ezért arra gondoltam, számba veszem a dolgaimat, ezúttal viszont úgy, hogy más is tanulhasson belőle. Hogy más is rászólhasson magára, hogy jó, amit csinál! Főleg ilyenkor decemberben fontos ez. Kell, hogy megveregesd a saját vállad és tudd azt mondani, hogy igen. Ez az! Jól csinálod, amit csinálsz! Hogy én se mindig csak „pushizzam” magam, hanem kicsit örüljek is annak, amit elérek. Az útnak, amin járok. A jelenemnek.

Fotó: Carli Jeen
  • Annak, hogy levegőt veszek, hogy egészséges vagyok, hogy vannak körülöttem emberek, akik szeretnek, hogy van hol laknom, van mit ennem, van munkám, vannak céljaim és álmaim, és hogy önmagam vagyok, magamat adom és erre bíztatok mindenkit.
  • Annak, hogy van lehetőségem mindig választani. Még ha sokszor nem is tűnik úgy, igenis én befolyásolom az irányokat az életemben.
  • Annak, hogy van erőm ahhoz, hogy nemet mondjak olyan dolgokra, amikről azt érzem, nem az épülésemet szolgálják, vagy amiről úgy érzem, nem vezetnek jóra.
  • Annak, hogy merek álmodni és hiszek a varázs hatalmamban. Abban, hogy megvalósítom mindazt, amire vágyom.
  • Annak, hogy szeretem a saját életem és nem akarom másét élni.
  • Annak, hogy merek felelősséget vállalni önmagamért, döntéseimért és kimondott szavaimért is.
  • Annak, hogy minden évben szilveszter előtt ki tudom pipálni az előző évben összeállított listát a céljaimat tekintve!
  • Annak, hogy mennyi mindenért hálás lehetek az életemben. Hiszen ez az egész dolog attól függ, mit honnan nézel. A negatív, rossz dolgokat szeretnéd látni, vagy a pozitív helyzeteket, amiért hálás lehetsz nap, mint nap. (Emlékeztetnem kell magam, hogy rendesebben vezessem a Hálanaplót!)
  • Annak, hogy tudom, hogy belőlem csak egy van. Hiszek magamban és hiszek abban, hogy mindenkinek van valami célja a világban. És hogy mindenkinek van egy saját világa, amit aztán olykor egy-egy szerencsés emberrel meg is oszthatunk.

Néha elfelejtünk élni. Elfelejtjük megélni a pillanatot. Az érzéseket, a helyzeteket, amiket gondolatainkban megteremtettünk. Amik már rég előttünk vannak, csak észre se vesszük, mert közben hajtjuk a célt. Pedig lehet, már az úton is megvalósult álmaink nagy része. Lehet, hogy a nagy célt még nem értük el, de szükség van pihenőkre is. És hányszor ébredünk rá ilyenkor arra, hogy a végső cél úgy ragyogott a fejünkben, hogy közben észre se vettük, az út nagy részét már meg is tettük és mennyi mindent kaptunk általa. Ezért van szükség arra, hogy megállj. Hogy megdicsérd magad egy percre. Elvárások, „pushizások”, félelmek és „mi van ha” nélkül.



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.