Amitől menekülsz, visszatér! Rajtad múlik, mekkora lesz a pofon!

Vannak bizonyos dolgok, amik elől egyszerűen nem menekülhetünk. Még akkor sem, ha képesek vagyunk a legmélyebb helyekre eltemetni magunkban. Ha mindent kiiktatunk, ami emlékeztethet, ha mindent megteszünk azért, hogy ne kelljen vele foglalkoznunk. A lezáratlan helyzetek, fennmaradó érzések, félbe maradt konfliktusok, történetek, melyek elől elmenekültünk megtalálnak minket. Bár a sors fintora, hogy nem mindig olyan formában, ahogy gondoltuk.

Biztos Te is estél már abba a hibába, hogy valamit nem tudtál megoldani. Van, hogy képesek vagyunk időt adni, és végül megtaláljuk a megoldást egy konfliktusra vagy problémára, de olyan is akad, hogy egyszerűen ott hagyjuk megoldatlanul.  Mert nem tudunk mit kezdeni vele. Talán nem állunk még készen szembenézni. Néha nem megy máshogy. Menni kell.

A csend azonban csak egy ideig segít. Ahogy telnek a napok, hetek, hónapok rájöhetünk, hiába menekültünk el, a dolgok visszatérnek ugyanoda, ahol elhagytuk őket. Néha változnak a szereplők, néha még azok sem. A konfliktus visszatér és elemi erővel csapja szét az életünk.

Fotó: Evan Kirby

Hogy lehet megoldani a megoldhatatlant? Rendet rakni valamiben, amit mélyen elrejtettünk önmagunkban? Amiről azt gondoltuk, nem is létezik már? Azt hiszem, amit képes az ember felkaparni, az soha nem volt a helyén. Addig van vele dolgunk, amíg meg nem oldjuk a helyzetet. A visszatérő szituációkra pedig ilyenkor, mint lehetőségekre is tekinthetünk. Egy új napra, amikor képesek vagyunk megoldani azt, ami eddig nem ment. Amikor képesek vagyunk megválaszolni azokat a kérdéseket, amiktől féltünk. Amikor képesek vagyunk szembenézni az érzésekkel, melyeket mélyen magunkba rejtettünk. De mindig a mi kezünkben van a döntés: mert meg is fordulhatunk a másik oldalra és visszatemethetünk mindent a mélybe. Újra. De vajon meddig?

Fotó: Kyaw Tun

És ha minden ilyen helyzetnél, amikor szembe kéne néznünk megint hátat fordítunk, vajon mekkora lesz a következő pofon, ami elég lesz ahhoz, hogy végre felébredjünk?

Fotó: Averie Woodart


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.