A jóga, amit magaddal viszel- Beszélgetés Papp Edina Iyengar jógaoktatóval

Fájdalmas és nehéz időszakom volt. Mégis találtam valamit, ami mostanra mindent átalakított körülöttem. A jóga segített hozzá ahhoz, hogy merjem vállalni azt, aki igazán vagyok. Általa tanultam meg hinni önmagamban, és küzdeni minden olyan dologért, ami fontos számomra. A változás lassú, de az irányváltás egy mozzanat. De hát a minőségi dolgokhoz mindig idő kell. Köszönöm Edina, hogy utat mutattál Nekem.

Mondanál pár mondatot magadról az olvasóinknak?

Papp Edina vagyok, 33 éves Iyengar jóga oktató. 2003 óta jógázom és 2007 óta tanítok is. 2009 októberében egykori gimnáziumi osztálytársammal, Süle Adriennel nyitottuk meg az Ajna Jóga- és Mozgásstúdiót. Egy nagy részét az életemnek ez teszi ki. A másik oldalról piackutatással foglalkozom. Ez is óriási szerelem.

Mi az, ami inspirál Téged?

Ez nem is kérdés. A jóga. Ez az, ahova mindig oda tudok nyúlni, történjen bármi. Van, amikor kicsit nagyobb intenzitással van jelen és van, amikor kevésbé, de mindig jelen van. Bármilyen pozitív, vagy negatív dolog zajlik épp az életemben, tudom, hogy mindig segíteni fog. A jóga mellett egyébként az utazások is mindig inspirálnak. Feltöltenek.

Mit jelent Számodra a jóga?

Egészséget.

Mindig az Iyengar jógát gyakoroltad?

Nem, kezdetben Hatha jógáztam. Egyébként az Iyengar jóga is a Hatha jóga egyik módszere. Még egyetem alatt kezdtem. Ki kellett választani két félévre valamilyen sportot, én pedig emellett döntöttem. Az első órára úgy mentem, hogy nem igazán tudtam, mire számítsak. Ez természetesen mindenkinek feltűnt, mivel nem vittem váltóruhát. A három órás jógát egy farmerben és pólóban csináltam végig. És nem csak az óra volt kemény, hanem az utána lévő napok is. Soha életemben nem volt még olyan izomlázam, mint akkor. Már az is fájt, hogy a fejemet jobbra fordítsam, vagy felvegyek egy tollat az asztalról. Nagyon ügyetlen voltam egyébként az elején. De tetszett, mert a sok kihívás mellett sikerélmény is ért.

Csak azért kezdtél el jógázni, mert kötelező volt kiválasztani valamit az egyetemen?

Már régóta szerettem volna kipróbálni előtte is, csak soha nem volt rá lehetőségem. Egy nagyfokú kíváncsiság vezérelt. Tudni szerettem volna, hogy mi az a jóga. Érdekes egyébként, mert korábban sok embert megkérdeztem, de senki nem tudott nekem oktatót, vagy stúdiót ajánlani. Volt egy nehéz időszakom és a kezembe került egy könyv, ami sokat segített akkor. Elisabeth Haich: Beavatás. Kiderült, hogy ez a nő alapította az első magyar jógastúdiót Budapesten, az 1940-es években. Akkor már bennem volt egy jó ideje, hogy elkezdjem. Szembe jött ez a könyv és én ezt egy erős jelnek vettem, hogy igenis ezt nekem ki kell próbálnom. Így amikor az egyetemen választani kellett, már nem is volt kérdés bennem. Tudtam, hogy ezt kell csinálnom.

Mikor jött be az Iyengar jóga az életedbe?

Amikor elkezdtem egy alap Hatha jóga képzést 2007-ben, vasárnaponként Kevin Gardiner és Répássy Erika tartott nekünk órát. Így ismerkedtem meg velük és az Iyengar módszerrel.

És mikor indult el Benned az érzés, hogy Te is tanítani szeretnél?

Hát, már egy-két év után. Még ha a tanítás része nem is volt azonnal nyilvánvaló, azt ez elejétől kezdve tudtam, hogy szeretnék egyre jobban elmélyülni benne. Az első oktatóképzésnek tulajdonképpen ez volt a célja. Viszont ahogy bejött az Iyengar módszer az életembe, teljesen megváltozott a jógához való hozzáállásom. Előtte már elég sok irányzatot kipróbáltam, de ilyet még nem éreztem. Tudtam, hogy ez az a módszer, amiben legjobban tudok én magam is fejlődni és mindemellett ezt tudom a legbiztonságosabban átadni is. Annyira pontosan beállít mindent. Pontról, pontra, kisebb lépésekben halad előre az ember, és nagy mértékben figyelembe veszi az egyéni testi adottságokat is. Nem az történik, hogy csinálsz egy pózt valahogy, hanem mindig tökéletesen tudod véghez vinni az adott ászanát, a saját képességeidhez mérten. Ebben sokat segítenek az eszközök, most már különben más metódusokban is használják őket, de B.K.S.Iyengar vezette be és innen vette át a többi irányzat is.

edinaiyengarinterju

Kifejted egy kicsit, hogy mire jók az eszközök?

Gyakorlatilag támogatnak. Így a saját szintednek, helyzetednek megfelelően is meg tudod csinálni tökéletesen a pózokat. Nincs olyan, hogy ha mondjuk nem vagy elég hajlékony és nem éred el a lábad, akkor görbe háttal próbálod meg létrehozni az ászanát. Helyette fogsz egy övet, áthurkolod a lábadon, és máris eléred a megfelelő helyzetben a lábad, miközben egyenes a hátad és meg tudod csinálni a pózt is. Megfelelően. Ezáltal ugyanazt a hatást éred el, mintha hajlékony lennél. Persze itt is az a cél, hogy egy idő után már ne használj semmilyen eszközt, de amíg nem vagy azon a szinten, addig is helyesen tudsz dolgozni a pózokban.

Régóta jógázol és tanítasz is. Hogy lehet, hogy nem csak ez teszi ki az életedet?

Volt egy ilyen időszak is. Amikor megnyitottuk a stúdiót, otthagytam az akkori munkahelyemet, hogy teljes erőbedobással tudjak ezzel foglalkozni. Az elején erre nagy szükség volt, mert sok volt a feladat. Helyet találni, felújítani, eszközöket beszerezni, honlapot csináltatni, reklámozni és még sorolhatnám. De aztán egy idő után beálltak a dolgok és úgy éreztem, hogy van még szabad kapacitásom. Imádok jógázni és tanítani is, de szükségem volt arra, hogy az eszemet is használjam. A jógában az intelligenciáddal, a tudatoddal dolgozol. Olyankor az elméd éber. Teljesen más, amikor az agyadat is használod. A kettő kiegészíti most egymást. Így van meg a teljes harmóniám.

Mennyire vagy különben tudatos?

Igyekszem az lenni az életem minden területén, de nyilván van még hova fejlődni.

Van egy munkád, amit szeretsz, mellette ott a stúdió, tanítasz, láthatóan egységben vagy. Milyen céljaid vannak?

Hát, ha specifikusan a jógát nézzük, az Iyengar metódusban tizenhárom szint van. Én eddig az első kettőt csináltam meg. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ebben az irányzatban egy alap tanárképző három év. Sehol máshol nincs ilyen pontosság, részletesség és precizitás a tanításban sem. A következő szintre (Intermediate junior 1) szerettem volna eljutni most novemberben, de sajnos nincs időm készülni a felvételire, mert az életem másik része most nagyon besűrűsödött. Mostanság sokszor arra sincs időm, hogy órára járjak.

Ezt akartam is kérdezni, hogy mennyit gyakorolsz otthon és mennyit jársz órákra?

Mivel ilyen sűrű az életem, most inkább az otthoni gyakorlások a rendszeresek. Órákra egyébként heti egy-két alkalommal járok, ha járok rendszeresen. Otthon pedig szinte minden nap gyakorolok. Nem azt mondom, hogy minden nap egy-két órás gyakorlást elvégzek, de vannak eszközeim, van kötélfalam, tehát mindent meg tudok csinálni. Mondjuk még szeretnék pár dolgot, például egy „viparita karani box”-ot, de igazából amióta felszerelték a kötélfalat, azóta nem panaszkodhatok.

Mi az, amit a jóga tanított neked?

Inkább mit nem? De tényleg. Kitartást, a félelmek legyőzését, elfogadást. Pont ezért, mert amikor elmész egy órára és szembesülsz azzal, hogy Te mennyire nem tartasz sehol, az nem tesz jót az ember egójának. Emellett még persze nagyon sok alázatot.

Mit adott hozzá ehhez a tanítás?

Örömöt. Meg türelemre tanít. Folyamatosan. Nehéz tud lenni például amikor nagy ellenállással szembesülsz. Olyankor nem mindegy mit mondasz, és hogyan használod a hangod.

Hogyan használod a mindennapi életedben azokat, amiket a jóga tanít?

Ott kezdődik minden. A mindennapi életnél. Sokan azt gondolják, mindez arról szól, hogy elmész egy órára és a terem falai között jógázol. Pedig nem. A jóga sokkal inkább az, amit elviszel magaddal. Amit megtanulsz az órán kezelni, utána átülteted a gyakorlatba is. A való világba. Például, hogy elfogadod saját magad, vagy hogy addig próbálkozol, amíg nem sikerül mondjuk kézenállásba fellendülnöd. Ezt hazaviszed és később észreveszed, hogy már nem csak a jógaórákon vagy kitartó és nem csak ott hiszel magadban.

Olvastam egy interjút Manouso Manos jógaoktatóval. Azt mondta, sokszor látott olyat, hogy a jóga a tanítványai teljes életét megváltoztatta. Kikerültek a mókuskerékből. Te voltál már szemtanúja ilyen átalakulásnak?

Igen, elég sok ilyen folyamatot néztem végig. Nagyon jó érzés látni azt, hogy egy ember az orrod előtt győzi le a félelmeit, a gátlásait, vagy lép ki a komfortzónájából. És persze ez segít később kilépni a mókuskerékből is. Elkezd hinni végre önmagában. Ezeket a transzformációkat leírhatatlan érzés látni. Annyiszor gondolom azt, hogy „Bárcsak látná a Julcsi magát kívülről ebben a pózban most, és hogy milyen volt fél évvel ezelőtt”. Mert nagy ám a változás.

edinaiyengarinterju

Én még csak másfél éve jógázom, de már most tudom, hogy szeretnék egyszer tanítani. Annyi mindent kaptam Tőled és szeretném ezeket én is tovább adni.

Tudod igazából ezeket magadtól kaptad. A tanár mindig csak egy hírnök. Nem én csinálom helyetted, én csak segítséget nyújtok benne. Te vagy a lényeg és az, amit Te létrehoztál. Én is ugyanezt kapom a tanáraimtól.

Szoktál meditálni?

Ebben a metódusban a meditáció a pózokban eltöltött idő és az ott végzett munka. Tehát nincs olyan, hogy leülsz „padmasana”- ba (lótuszülésbe) és így ülő helyzetben elcsendesedsz, vagy mantrázol. Mert ugye a meditáció lényege, hogy kiürítsd az elméd és a tudatod csapongásai lecsituljanak, tehát semmire ne gondolj tulajdonképpen. Az Iyengar jógában a pózokban érjük el ugyanezt a hatást. Annyi mindenre kell figyelni egyszerre és ezáltal egyhegyűsíteni a tudatod, hogy nincs időd arra, hogy a csapongj össze-vissza. Így az ászanákon keresztül meditálsz. „Csitta-vritti-nirodha”. Ez a jóga meghatározása. A tudat hullámzásainak lecsendesítése.

Többször is jártál már Indiában. Mesélsz egy kicsit az utazásaidról? Mit gondolsz a kulturális különbségekről?

Eddig háromszor voltam kint Pune-ban, ugyanis itt található a Ramamani Iyengar Memorial Yoga Institue (RIMYI), az Iyengar jóga központja. B.K.S Iyengar fia, lányai és unokája is ebben az intézetben oktatnak. Reggel hét és kilenc között különböző órákon lehet részt venni, majd utána délig saját gyakorlás következik. Délután pedig óramegfigyelésekre mehetsz. A legmaradandóbb élményem a gyógyító, regeneráló órákon voltak.

Mit jelent az, hogy gyógyító óra?

Az intézetbe nagyon sok beteg ember jár. Az ilyen órákon egy-egy emberrel egyszerre két-három tanár is foglalkozik és beteszik őket eszközök segítségével különböző pózokba. Eszméletlen élmény ennek a részese lenni. Volt például egy kislány akire máig nagyon emlékszem. Genetikai rendellenességgel született, hosszú lábai voltak és púp volt a hátán. A szülei minden nap eljöttek vele az intézetbe és miközben az oktatók dolgoztak vele, az apuka felvette videóra, hogy az eszközökkel otthon is be tudják rakni a kislányt ezekbe a pózokba. Hiszen ezektől javult az egészségi állapota.

Miben más az ő kultúrájuk?

Miben nem? Annyi mindent máshogy élnek meg. Annyi mindent máshogy látnak.

Elkezdtem írni egy cikket, amiben pont egy indiai fiú szavait hozom fel példának arra, mennyire máshogy kezelik az élet-halál kérdést az ő kultúrájukban. Erről mi a véleményed?

A halál kint nem egy szomorú dolog. A holttestet például azonnal elégetik. Amikor meghalt Guruji (B.K.S. Iyengar), a csoportunkból hárman pont kint voltak Pune-ban.  Végig dokumentálták az egész szertartást. A felvételeken sehol nincs szomorúság. Nem sírtak. Egyszerűen máshogy állnak az elmúláshoz. Tudják, hogy ez egy természetes folyamat és nem a véget látják benne. Nem kezdik el saját magukat sajnálni, hogy itt maradtak. Egy más dimenzióba helyezik át az egészet. De egyébként annyi mindenben más a hozzáállás az európai kultúrához képest. Például a család kérdése. Itthon is fontos, de valahogy kint egy másik dimenziót kap ez is. Meg a szülő gyerek kapcsolat is egy sokkal intimebb, közelebbi, szorosabb viszony. Ott például a baráti kapcsolatok nincsenek annyira előtérbe helyezve. Nekem a barátaim a második családom. Indiában ez nem így van. Vannak barátok, de a családoddal töltöd a legtöbb időt. A gyerekek nem is költöznek külön, ha nagykorúak lesznek. Ha megházasodnak, a fiú családjával kezdenek el együtt élni.

edinaiyengarinterju

Mit emelnél ki a kultúrájukból, ami szerinted jól működik náluk? Vagy példaértékű lehet?

A családhoz való hozzáállást mindenképp, ez nekem szimpatikus volt. Meg a házassághoz való hozzáállás. Ez szerintem követendő lenne nekünk európaiaknak is. Ha egy emberi kapcsolatban, vagy egy házasságban valami nem működik, akkor nem az a megoldás, hogy azonnal eldobom és keresek egy új játékszert, hanem megpróbálom megoldani. Kiállni mellette bármi áron.

Ebben nagyon egyet értek, ugyanis szerintem a legtöbb kapcsolatból a munka hiányzik, meg a kitartás. De biztos vagyok benne, hogy ehhez nem csak a kultúrájuk, hanem a jóga filozófiája is hozzátesz. Az különben természetes kint, hogy mindenki, minden nap jógázik?

Nem. Nem olyan elterjedt ott sem a jóga, mint amennyire itthonról gondoljuk.  Persze van egy kör, meg van egy réteg, aki igen, de nem mindenki és pláne nem minden nap.

Van mestered?

Persze. Van. Guruji. Ő az egyetlen, akit mesternek tartok. A többi embert inkább tanárnak, tanítónak mondanám. Mesternek azt nevezem, aki újat hoz, aki újat talál ki, aki meg tudja fogni az embereket. Kevinen és Erikán kívül, akik meghatározó támogatói fejlődésemnek, Indiában volt egy tanárom, Gulnaaz Dashti. Az intézetben tanít, Guruji egyik közvetlen tanítványa volt. Neki nagyon jó stílusa van. Mindenféle keménykedés nélkül tanít. Ez tetszett nekem. Ugye ez egy elég szigorú, férfias irányzat, de ezt is lehet többféleképpen tálalni, illetve átadni. Szerintem egy tanárnak nem szabad a szigort eszközként használnia. Fontos a fegyelem, de szükség van az empátiára is. Gulnaaz Dashti ezt jól ötvözte.

Mit mondanál azoknak, akik még nem próbálták ki a jógát. Miért érdemes?

Ha minél tovább egészségesen szeretnének élni, akkor kezdjenek el gyakorolni. De igazából erre egy idézet jut eszembe:

„A szavak nem tudják kifejezni a jóga teljes értékét. Meg kell tapasztalni.” 

/B.K.S. Iyengar/

Fotó: Németh Barbara



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.