Kitartás vagy makacs ragaszkodás? Hol válik el a kettő?

Amikor látok vagy hallok valami értékes gondolatot, szeretem leírni magamnak és érdekes, mert valahogy mindig olyankor jönnek újra elém, amikor szükségem van rájuk. Mint valami üzenet az univerzumtól. Veled történt már ilyen? 

A legújabb idézetet az “Unless” című filmből emeltem ki. Az járt a fejemben, mennyire tudunk megbékélni a másik oldallal… Képesek vagyunk-e megérteni és feldolgozni, ha valaki valamit máshogy lát, mint mi? Meg tudjuk-e vizsgálni a másik oldalt vagy csak és kizárólag a saját valóságunkban hiszünk? Egy vagy több helyes út és helyes válasz létezik? Mikor érdemes küzdeni a saját valóságunkért és mikor kell elengedni? Hol válik el a kitartás a makacs ragaszkodástól? Vajon attól, ha elengedjük ragaszkodásunkat, képesek leszünk megérteni a másik oldalt is? Azért tartunk ki valami mellett makacsul, mert valóban ez a jó út vagy azért, mert megszoktuk makacsságunkat és nem merjük már bevallani, hogy az igazság a másik oldalon van? 

“Van az udvarban egy fa, ami teljesen kopár. Egy levél maradt mégis rajta, ami megmakacsolta magát és nem akar lehullani.

Kétféleképpen nézhetünk erre a levélre: 

Az egyik, hogy kivételesen egészséges és erős vagy úgy, hogy inkább engedetlen és nem képes lehullani a földre, hogy kövesse a többi hétköznapi normális levelet, amit betemet a hó. Nem tudom melyik a jó felfogás.”

/Részlet az Unless című filmből/

Fotó: Atikh Bana


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.