Kockázat nélkül nincs siker

Legyen a tét bármi. Hinned kell benne, mert sokszor a sikerhez vezető út girbe-gurba, bukkanókkal és akadályokkal teli. Először is: kell egy cél. Aztán addig menni, amíg el nem éred. Olykor még szem elől is tévesztheted, vagy akár az élet is sodorhat mellékvágányra, de az biztos, ha tudod mi a végső állomás, nyert ügyed van. Eléred. Feltéve, ha bizonyos esetekben mersz kockázatot vállalni. És bedobni mindazt, amid van.

Emlékszem az első posztra. Úgy féltem. Pedig már hónapokkal előtte rákészültünk, hiszen az első terv az volt, hogy novemberben indulunk. Aztán közbejött egy –két nehezítő tényező, de végül csak elkezdtük. Pedig már ott feladhattuk volna, hogy az informatikus, egy sor hitegetés után, szó nélkül lelépett. De inkább energiát tettünk abba, hogy keressünk egy másikat. És ez csak a jéghegy csúcsa annak, ami akkoriban akadályként gördült elénk. Aztán végül pár hónapos csúszással ott ültünk Ancsával a gép előtt és megnyomtuk azt a bizonyos gombot. Akkor, ott, elkezdődött minden. És tudtuk, ez még csak a kezdet. Olyan gondolatok visszhangzottak a fejemben, minthogy:

„Most tényleg fel fogom vállalni azt, amit gondolok?” „Meg fogom mutatni önmagam?” „Merek hangosan véleményt nyilvánítani?” „Mit fognak gondolni az ismerőseim?”„Valóban jó ötlet, hogy merem vállalni az esetleges kudarcaimat mások előtt?”. 

Jöttek az akadályok és a folyamatos kérdések: „Vajon megéri?”. Megéri-e az energiát, az időt, a pénzt, a lemondásokat, a felmerülő konfliktusokat vagy csalódást, amikor nem úgy sikerül valami, ahogyan azt mi szeretnénk. Mindig dolgozunk valami újításon, ami plusz időt, plusz energiát igényel. Megéri? Hát persze. És ehhez, ha szükséges, akár kockáztunk is. Minden egyes helyzetben. Persze a céljainkért még nagyon sokat kell dolgoznunk a jövőben is. De hogy mi mindent teszünk kockára? Hát például önmagunkat. A lelkünket. Hisz minden egyes cikkben kicsit kiadjuk magunkat. Beengedünk Téged is a világunkba. Megmutatjuk Neked azt, akik mi vagyunk. Lemondunk. Sokszor például a családunkkal töltött időről, mert éppen dolgoznunk kell valami máson, ami nem tűr halasztást. És van, hogy nem alszunk, csak mondjuk két órát azért, hogy fent legyen a cikk, amit szeretnénk. De azzal, hogy megnyíltunk, talán segítünk másoknak is. Hogy merjék ugyanezt tenni. Hogy vállalják önmagukat. Hogy merjenek hangosan gondolkozni és küzdeni az álmaikért. Na meg tenni értük.

Neked milyen álmaid vannak? Szoktál kockáztatni? Áldozatot hozni, feltenni mindent egy lapra? Bízol annyira magadban, hogy elhidd, ha mindent egy lapra teszel, akkor is sikerülni fog? Néha olyan könnyen elmegy mellettünk mindaz, amire várunk. Észrevétlenül. Csak mert nem mertük bedobni az “All in” -t.

Nem tudom, Te hogy vagy vele, engem foglalkoztat a kérdés: Mi van, ha azzal, hogy félünk kockáztatni, veszítjük el az esélyt arra, hogy elérjük mindazt, amit szeretnénk?

Fotó: ITT



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.