Ez történik a körülöttünk lévőkkel a változással vívott harcunkban

Mindenki életében vannak olyan személyek, akik az igazságra, a valóságra emlékeztetnek minket. Arra, kivé válhatunk, mire vagyunk képesek és hogy mire vágyunk valójában. Olyan emberekre gondolok, akik igazán ismernek, akik elől nem tudunk elbújni – még akkor sem, ha a világ másik végére menekülünk, mert zsigerileg ismernek, éreznek minket. Sajnos még önmagunkat is képesek vagyunk becsapni, csak hogy ne kelljen felbolygatni mindent a változással. 

A sok tanult mintát, a társadalmi elvárásokat, a megfelelési kényszert mind-mind le kell győznünk ahhoz, hogy elinduljunk ezen az úton. De megéri, mert ezzel az iránnyal végül tényleg olyan életet élhetünk, amelyre  legbelsőbb valónkban vágyunk, amire hivatottak vagyunk. De eljutni oda, hogy megélhessük önmagunkat vagy az álmainkat hosszú és nehéz feladat. Ráadásul nem biztos, hogy elsőre mindent sikerül meglépni… 

Mit teszünk ilyenkor önmagunkkal? Hogyan keveredünk ki egy ilyen döntési helyzetből, ha még nem tartunk ott, hogy bátran beleálljunk a változásba?  Hogyan viselkedünk? És miként hat ez környezetünkre? Vajon felmérjük egyáltalán a lehetőséget? Vagy csak eltoljuk azokat, akik a változást jelentik?

Laurell K. Hamilton írónő szavait hoztam el most Neked Heti kedvencnek, aki a változás kapujában vívott harcunkról, döntési lehetőségeinkről, viselkedésünkről beszél. Arról, mi történik, ha bátrak vagyunk és mi történik, ha épp még nem…

“Vannak, akik hálásak, ha megkínálod őket a szívük legféltettebb vágyával, másokat azonban halálra rémiszt a lehetőség. Mert általában előbb le kell mondanod a régi életedről, a régi éned egy részéről, hogy megkapd, amit szeretnél. És ehhez bátornak kell lenned, különben nem leszel képes a váltásra. Márpedig ha nem vagy képes váltani, mindössze három lehetőséged marad: utálhatod önmagadat, hogy nem vagy képes megtenni azt az aprócska lépést, utálhatod azt, aki miatt feláldozod a boldogságnak a lehetőségét, vagy utálhatod azt, aki a boldogságot kínálja, okolhatod őt, amiért nincs benned elég mersz, és elhitetheted magaddal, hogy nem is volt valóságos a lehetőség. Mert egyszerűbb mást hibáztatni, mint önmagadat.”

Te kész vagy már változtatni? Ha nem, hogyan hat ez azokra, akik az igazságra emlékeztetnek?


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.