Szívszorító történet az örök hűségről

A szerelem éltet mindannyiunkat, hiszen az élet nehézségeit csak ez csillapítja igazán. Megtalálni az igazit, és örök hűséget fogadni egymásnak. De mi van ezután? Ereje kitart egy életen át? Szavahihetőek vagyunk, vagy idővel megfeledkezünk az ígéretünkről? Ezzel kapcsolatban szeretnék veled megosztani egy megindító történetet amelyet az élet írt hűségről, szerelemről és néma összetartozásról. Vajon képesek vagyunk-e elköteleződni és hűségesnek maradni egy életen át, vagy az instant kapcsolatok világában, ahol könnyedén elfelejtjük egymást ez mind giccsesnek számít? Döntsd el te. 

Elza és Friedrich 1941 márciusában Garmisch-Partenkirchenben találkozott először. Az akkor 23 éves lány szüleivel érkezett a felső-bajorországi üdülőhelyre. A fiú éppen befejezte tanulmányait, és szintén vakációját töltötte a festői szépségű síparadicsomban. Szerelem volt első látásra. Attól a pillanattól kezdve, hogy meglátták egymást, jól tudták, összetartoznak. A fiatalok három hetet tölthettek együtt a kis üdülőfaluban, majd Elza, aki ekkor már szíve alatt hordta közös gyermeküket hazatért szülővárosába, Steinhudeba. 1941 júniusában megnyílt az orosz front, és Friedrich az elsők között volt, akiket besoroztak katonának. A fiataloknak nem maradt több idejük, búcsúzniuk kellett.

A fiú a frontról rendszeresen küldött levelet Elzának, aztán egy októberi napon a tábori posta levele helyett Friedrich halálhíre érkezett. Elza elsiratta Friedrichet, és jól tudta soha nem fog férjhez menni. Aztán mégis másképpen alakult. 1941 december 25-én Elza életet adott közös gyermeküknek, és a rá következő évben Németországban életbe lépett egy rendelet, mely szerint azok a nők, akik várandósak voltak, vagy gyermekük született, de még nem éltek házasságban, mivel szerelmük elhunyt a fronton, a férfi halála után is házasságot köthettek az elhunyttal, így születendő gyermeküket törvényesen elismerték, azaz felvehette az édesapja nevét és örökösödési jog is illette. Elza élt a lehetőséggel, és 1942 decemberében örök hűséget esküdött halott szerelmének. A házasságkötő teremben az anyakönyvvezető előtt ő állt egyedül, mellette egy rohamsisak, rajta arany karikagyűrűvel, a nászút pedig egyenesen az eltűnt katonák közös sírjához vezetett. 

Elza ma 100 éves és azóta is egyedül él ebben a különleges szerelmeben. Egy olyan férfi mellett talált rá a boldogságra, aki soha nem lehetett mellette, mégis mélyen összetartoznak a mai napig. Egyetlen fénykép maradt csak utána, amiből Elza azóta is minden nap erőt és bátorságot merít a továbbéléshez. Más férfi mondanivalójára azóta sem kíváncsi. Az ígéret, amelyet önmagának tett, megóvta őt, és teljessé tette az életét. Nem keresett új utakat, egyszerű és világos életet élt. A hűségeskü lett életének és stabilitásásnak mércéje. E nélkül nem lenne teljes az élete. A hűsége és hite, amely a mai napig átsegíti a nehéz időkben, hiszen tudja, egy valaki biztosan vár rá odaát.

Kitartani egymás mellett egy életen át? Lehetséges. Egy kapcsolatban bármi változhat, Te, Ő, a körülmények, de az ígéret, amit önmagadnak tettél állandó kell legyen. Hűségesnek lenni annyi, mint mindennap meghozni ugyanazt a döntést. Ma is őt választom. A legbátrabb tett, amire ember képes lehet. 



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.