Három kislány, három történet: METOO

Ahogy a fizikai bántalmazásnak, a molesztálásnak és a zaklatásnak is több módja lehet. Mi nők, folyamatosan ki vagyunk téve ennek. Az utcán, a munkahelyünkön, a szórakozóhelyen, de van olyan, aki otthon is. Ha beszélünk róla, legtöbbször nem hisznek nekünk. Azt mondják, felnagyítjuk, nem is történt semmi. „Hiszen a saját párod biztosan nem erőszakolt meg!” „Az éjszakain meg csak véletlenül simultak hozzád ketten!” Sokan ezért inkább nem is beszélnek. Sokan pedig nem is tudják, hogyan lehet. Mert még csak gyerekek. De az élmény beléjük ég és csendben viselik a következményeket. Mert nem tehetnek mást, mint túlélnek. De ez nem így kellene, hogy legyen!

Nehéz megszólalni. Nehéz hangot adni és kinyitni a szád. Bűnösnek érzed magad tőle. Megbélyegzettnek és hibásnak is egyben. A titkodat őrzöd, amíg csak lehet. Mert azt hiszed, cinkostárs vagy. Egyenlő azzal, aki ezt tette veled!

Fotó: Carolina Heza

Három kislány történetét mesélem el Neked, akik titkukat magukban tartották egészen felnőtt korukig. Csendben. Nem szóltak, mert azt hitték, nem lehet. Most nem is a történet mögötti arc fontos, sokkal inkább az üzenet. Hogy bárkivel megtörténhet és meg is történik. Még akkor is, ha ezt a legtöbben nem veszik észre. Nap, mint nap. De tudnod kell, ez nem szégyen. Tudnod kell, hogy erős vagy és szembe szállhatsz vele. Még akkor is, ha ezek az emberek köztünk járnak. Mosolyognak Rád a metrón, kedvesen kiszolgálnak a pékségben vagy akár otthon finom vacsorával várnak. De nem kell eltűrni, amit tesznek.

„Azt hittem szeret. Mert mindig olyan kedves volt velem. Segített és megvédett, bármi történjen is. Kiállt értem. Úgy éreztem, ő az egyetlen, aki tényleg az én érdekeimet nézi. Pedig valójában az ellenségem volt. A szeretetért cserébe én voltam a kielégülése. Határokat lépett át, miközben én mozdulni se mertem. Bűnösnek éreztem magam. Szégyelltem. Hát magamban úgy tettem, mintha ez is a szeretet egy része lenne. Simogatott, fogdosott és nem tehettem semmit. Azt hittem, cserébe mindazért, amit kapok Tőle, neki ezt lehet.

„Egészen kislány voltam még. Anyukám párjának a szülei sokat vigyáztak akkoriban rám, a bácsi pedig sokat játszott velem. Orvososat. Én voltam a beteg. Ő levetkőztetett és rendesen megvizsgált. Hol kicsit, hol kicsit többet időzve. Mindig csak annyit mondott, ez maradjon a mi kis titkunk. Senkinek nem kell megtudnia, milyen jó kis játékot fedeztünk fel ketten.

„Egyik éjjel furcsa érzésre keltem. Hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Valaki feküdt mellettem az ágyban, de először nem is azonosítottam be, mi történik velem. A cicimet simogatta, majd egyre ment lejjebb. Sikítani akartam, de sötét volt és féltem, hogy a testvéreim felébrednek. Furcsa érzések keringtek a testemben, mégis úgy éreztem valami nagyon rossz dolog történik velem. Féltem, de nem tudtam, mit tehetnék. Úgy éreztem, ez elől nincs, aki megmentsen. Magamba temetkeztem. És ez még hosszú, hosszú időn keresztül minden este így ment.

Fotó: Caroline Hernandez

Közösen változtatni tudunk. Együtt elérhetjük, hogy egy olyan világban éljünk, ahol a gyerekek is tudják, ilyen szituációban lépniük kell. Ahol a szülők a kislányuk mellé állnak és nem a másik oldalnak hisznek. Ne engedjünk több ilyen helyzetet! Mondjuk ki együtt: #metoo.



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.