Egyetlen mondat, amely segít elbánni a mérgező gondolatokkal

A múlt héten történt, hogy egy kedves barátnőmmel  hosszú idő után először újra együtt töltöttük a délelőttöt. Tökéletes napnak indult mennyei kávéval és léleksimogató beszélgetéssel  fűszerezve. Néhány órával később feltöltődve sétáltam hazafelé az Andrássy úton , amikor összetalálkoztam vele.  Valamikor  jó barátok voltunk, fontosak egymás számára. Majd mint ahogy az lenni szokott, ismét beigazolódott, férfi és nő között nincsen barátság. Eltávolodttunk egymástól, ő balra ment, én jobbra, a barátságunk véget ért. Most pedig újra ott álltunk egymással szemben. Én köszöntem, ő szó nélkül továbbment.

Már megint egy buta szituáció, ami kétségbeesésbe és önbizalomhiányba taszít. Talán láthatatlan lettem? És ezzel a lendülettel elszállt a jókedvem. Miért nem vett észre az az ember, akinek egykor sokat jelentettem? Talán okot adtam rá? Amint hazaértem  felhívtam a barátnőmet és elmeséltem neki a történteket. A tanácsára volt szükségem, mire ő bölcsen ennyit mondott: „Ne vedd a szívedre. Ne azonosítsd magad a gondolataiddal.”

Elsőre furcsán hangzik, hiszen a gondolataink  hozzánk tartoznak, még akkor is, ha nem mindig felemelőek. Az is természetes, ha egy gondolat, ami foglalkoztat minket, önállósul, majd jó ideig nem hagyja nyugodni az embert. Mégis szöget ütött a fejemben, hogyan képes egyetlen kellemetlen gondolat tönkretenni egy teljes napot? És hogyan tarthatnám távol magam tőlük? A legtöbben megpróbálunk magunknak mindent megmagyarázni. Úgy reméljük, ha elég sokáig rágódunk egy problémán, briliáns felismerésre juthatunk. Analizálunk, ítélkezünk, ízekre szedjük a történeteinket. Azért, hogy találjunk egy szabadító erejű gondolatot, amely félelmünket, bizonytalanságunkat és szégyenünket kiradírozza, újból és újból visszatérünk a történtekhez, és elméleteket gyártunk belőle.  Úgy hisszük, így mindent megérthetünk ebben a zűrzavaros világban.

 

Persze másként is lehet. Bánhatunk kritikusabban  a gondolatainkkal, megtartva a három lépés távolságot. 

Negatív gondolataink gyakran félrevezetnek vagy őrületbe kergetnek minket, ezért jobb, ha nem vesszük őket túl komolyan. Meg kell tanulnunk lecsillapítani az elménket és kisebb jelentőséget tulajdonítani kártékony képzelgéseinknek. Amikor betámad egy kellemetlen gondolat, próbáld meg elrendezni  úgy, hogy közben felteszed magadnak a kérdést:„ Aha, ezt most valóban így is gondolom?”  Ezzel máris egy kicsit távolabb mentünk, ami  segít józanul szemlélni a gondolatainkat.  Ilyenkor a gondok és szorongások  viszonylagossá válnak, elveszítik élüket és nem hatnak olyan komolyan.

Az én történetem sem több ennél. Egyszerűen csak nem köszönt, mert nem akart észrevenni. Minden más gondolat ebben a témában spekuláció és feltételezés, aminek semmi értelme.”És hogy mit tanultam mindebből? „ Ne azonosítsd magad a gondolataiddal”. – Azóta tudatosan figyelek erre.  Legyél éber, és emlékeztesd  magad minden nap erre,  ha éppen nem mennek jól a dolgaid és nehezen tudod csillapítani a negatív gondolataidat. Te vagy a főnök a saját fejedben! Egyetlen jól irányzott mondat, amely minden nehézség között segít magadra találni. Ugye megnyugtató érzés?



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.