9 szintje van az önámításnak – Te melyikhez sorolod magad?

Legtöbben remekül űzzük ezt a mesterséget. Sok esetben nem is tudatosan csináljuk, egyszerűen csak könnyebb bizonyos helyzetek felett szemet hunyni, mint megoldani őket. Az érzésekkel szembenézni ugyanis sokszor fájdalmas és túl sok bonyodalommal jár.

Az önámítás célja nem más, mint önmagunk védelme a fájdalmakkal, nehézségekkel szemben. A rossz, hogy attól, hogy nem nézünk szembe valamivel, a probléma még ott van. Ha nem oldjuk meg, megrekedhetünk egy bizonyos fejlődési szinten, ahonnan ezáltal nem tudunk tovább lépni. Ráadásul az önmagunkban eltemetett érzések könnyen kiütköznek lelki és fizikai egészségünkön is.

 

A hárítás szintjeiről a Pszichotér blogon olvastam, és annyira megfogott az írás, hogy szerettem volna Veled is megosztani. Te melyik formáját szoktad alkalmazni?

1 Tagadás. Ez a legegyszerűbb megküzdési mód, hiszen ha nem veszünk tudomást róla, akkor nincs is. „Nem vagyok alkoholista, csak néha iszom.”

2 Hasítás. Ennek több formája is létezik. Az egyik ilyen, hogy lehasítjuk az érzést magunkról. Nagy érzelmeket kiváltó dolgokról, traumákról is képesek lehetünk ezáltal érzelemmentesen gondolkozni, beszélni. A nagy baj ezzel a folyamattal, hogy az érzések valamilyen tünet formájában idővel felbukkannak életünkben (pánikbetegség, depresszió, fizikai tünetek). A másik módja, ha jó és rossz kategóriákat hozunk létre. Egy ember vagy fantasztikus, vagy borzasztóan rossz. Ráadásul képesek lehetünk őt ilyenkor hol így, hol úgy látni anélkül, hogy ezt furcsának vagy ellentmondásosnak éreznénk.

 

3 Projekció. Amikor saját, általában önmagunkban nem kedvelt tulajdonságainkat a másikra vetítjük ki, hogy neki ne kelljen velük szembesülni. A másikban látjuk, a másikon akarjuk javítani.

4. Reakcióképzés. Azt, amit érzünk, átfordítunk az ellentétébe. Például ha egy nem kívánt gyereket édesanyja majomszeretettel szeret.

5. Elfojtás. A fájdalmas érzést, rossz traumát, a problémát, amit ki akarunk kerülni, teljesen kiszorítjuk a tudatunkból. Úgy csinálunk, mintha soha nem is létezett volna.

6. Racionalizáció. Mindent megmagyarázni, hogy jó úgy, ahogy van. „Azért iszom minden nap, mert nehéz időszakom van, de ez még nem baj, hamarosan nem is fogok inni.”

 

7 Intellektualizáció. A rossz érzés megélésétől úgy tudunk menekülni, hogy mindent tudatosan mérlegelünk, gondolati síkra terelve ezáltal a helyzeteket.

8 Szublimáció. Az elfogadhatatlan késztetéseket társadalmilag elfogadható formába öntjük. Ha például valakinek szadista hajlamai vannak, lehet belőle jó sebész vagy hentes.

9 Elaboráció. Amikor a rossz, elfogadhatatlan érzést tudatosítjuk, és elfogadjuk. Az önámítást megpróbáljuk a lehető legkisebb szintre és időre redukálni. Ez olykor fájdalmas, ám hosszú távon nagyon kifizetődő, mert általa szembenézünk a problémával és megoldjuk azt. Ez lenne a cél.

(Pszichoter Blog)
Fotó: Seth Doyle


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.