Piszkos játszmák! Te meddig mész el?

Az emberi játszmák teljesen tönkre tudnak tenni egy-egy jónak ígérkező kapcsolatot is. Miért? Mert a bennünk lévő nárcizmus és az ego, ha nem vigyázunk, könnyen harcba tud minket vinni. Bánki György könyvét forgattam a minap, amikor megakadt a szemem egy bekezdésen. A nárcisztikus hintáról ír. Tudom milyen, átéltem már én is. És nem csak nárcisztikus partnerrel. Volt, hogy én éreztem ilyet, volt, hogy tudtam a másik esett bele ebbe a csapdába, sokszor mégsem tudtam megakadályozni. Mert magával sodor. Kiszállni pedig mintha lehetetlen lenne.

Érezted már, hogy megőrülsz valakiért? Hogy úgy érzed, megtaláltad azt, amire vágysz? És olyan volt már, hogy ez a vágy egyszer csak eltűnt? Hogy amikor biztosnak érezted a másikat, már kevésbé kellett? Aztán a közeledések távolodások újra vissza – visszahozták az „akarom” érzést? Van, aki egy emberrel játssza, de olyan is akad, aki kapcsolatból kapcsolatba ugrál a vágy hanyatlásával. De vajon jó ez, hogy játszmákkal élünk? Hogy kapcsolataink macska-egér játékokról és az egónkról szólnak? Sok esetben észre se vesszük, hogy ezek okozzák vágyaink egyvelegét. Játszmázunk és meccselgetünk, miközben veszni hagyjuk mindazt, ami fontos lehet.

Fotó: Anete Lusina

Szóval felmerül a kérdés, mire vágyunk igazán? A bennünk lévő nárcisztikust, a hatalmas játékost, az egót helyezzük előtérbe, vagy inkább szeretnénk biztonságosan kötődni? Bátran belevágni egy kapcsolatba. Merni érezni, merni közeledni, merni szeretni. Nem játszmázni és nem azért vágyakozni, mert éppen nem kellünk. Nem az „akarom” érzését dédelgetni, hanem az egység és a harmónia hangját megkeresni. Bízni. Bízni önmagunkban, bízni a másikban. Mert bár hintázhatunk, az ilyen kapcsolatok sajnos nem a happy endről szólnak. Csak ezt kell eldöntened. Megéri?

„Látszólag ezzel ellentétes forgatókönyv, hogy eleinte, ha nagyon érdekli az a valaki, akit csodálni tud, és aki netán szintén rajong érte, nagy lendülettel veti magát a közeledésbe. Ilyenkor gyakran azzal büszkélkedik, hogy bármit, amit csinál, ezer százalékon csinálja és nem szereti a langyos dolgokat. Ez egyrészt, nem biztos, hogy igaz, másrészt elringatja a gyanútlan másikat, hogy itt egy sosem látott jó és intenzív emberi viszony indult el. Ilyenkor a nárcisztikus tökéletes képet akar mutatni, és nagy energiát mozgósít, hogy a partnere el legyen bűvölve tőle, és ezzel magához kösse. A gond az, hogy nem lesz majd képes ezt a nagy és kiváló, lelkesedéssel teli, megértő, ideális imidzset fenntartani, mert hamar szorongani kezd a közelségtől, kifárad, unatkozni kezd, izolálódni akar, mert az erőfeszítései dacára nem mindig ő áll a fókuszban, és emiatt kettős érzései támadnak. Menne is, maradna is. Néha csak hónapok múltán, máskor már korán elindulhat a huzavona, amin a partner meghökken, hiszen addig minden csodásan alakult, és be lett ígérve az ezer százalék. Ezt a működést néhányan úgy hívják: nárcisztikus hinta. Közeledések és távolodások, jó és rossz időszakok váltják egymást, és a partner elveszíti a tájékozódó képességét.”

/ Bánki György: Legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról /

Fotó: Jake Davies


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.