Belső vívódásunk Popper Péter szemüvegén keresztül

Egyensúly. Sokan egész életünkben keressük önmagunkban és másokban is. Azt a pontot, amikor minden harmóniában áll. Amikor nem veszekszik bennünk a jó és a rossz, hanem csak elfogadás van, de abban a percben, ahogy egyik oldal felülkerekedik, próbáljuk elhazudni, elrejteni, nehogy másoknak is feltűnjön. 

Támadunk majd védekezünk és hazugságokban élünk, nehogy lebukjunk, hogy nem vagyunk tökéletesek. Hogy mi sem tudunk biztosan mindent és nekünk is van rossz oldalunk. De mi lenne ha támadás vagy védekezés helyett az elfogadásra koncentrálnánk? Ha megtanulnák új szemüvegen keresztül nézni az egész életet és megpróbálnánk a belső ellentmondásainkat kezelni, szeretve a jót és a rosszat egyaránt? Mert miért ne lehetne ezt is és azt is együtt?

“Lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek és ösztönök, ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; (…) Mindezt bűntudat nélkül fel kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban tartsuk belső ellentmondásainkat.” 

/Popper Péter /

Neked mi jutott eszedbe az idézetről?

Fotó: Samuel Zeller


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.