Szenvedélyes vagy a munkádban? Ebből a kérdésből megtudhatod

A szenvedélyen gondolkoztam. Azon, mit jelent valamit szenvedélyesen szeretni? És vajon hogyan kötődik ehhez a tehetség? Mit jelent a szenvedélyünk iránt elköteleződni? Az járt a fejemben, vajon hányan engedjük meg önmagunknak, hogy valamit igazán, szenvedélyesen szeressünk? 

Hiszem, hogy mindenkiben van valami, amiben más, mint a többiek: ezt hívjuk tehetségnek. De hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy olyan mélyre ássunk önmagunkban, hogy ezt tényleg megtaláljuk és felszínre is hozzuk. Mert hiszem azt is, hogy hosszú távon abban lehetünk igazán sikeresek, amiben hitelesek és önazonosak vagyunk. Ez meg az, ami szívből jön. Még akinek az első perctől kezdve nyilvánvaló is a tehetsége, annak is sok-sok munkát és kitartást kell belefektetni, hogy eredménye legyen.

“ A tehetségedet akarod megmutatni vagy azt, hogy mi van a szívedben?”

/idézet a Salinger c. filmből/

Azt hiszem a szenvedély boldoggá tesz minket, de nem éppen a legkönnyebb utat jelöli ki számunkra. És ennek tudatában vajon hányan merjük ezt érezni? Mennyi plusz munkát, áldozatot, göröngyös utat, kitérőt bírunk el azért, hogy boldogok lehessünk abban, amit csinálunk? 

Azt mondják, a tehetség nem ér semmit alázat, kitartó gyakorlás és munka nélkül. De vajon mennyire vagyunk elkötelezettek? 

“Most pedig tegyen fel magának egy kérdést:

Tényleg hajlandó történetek mesélésére áldozni az életét, tudván, hogy talán semmit sem kap cserébe? 

És ha a válasz a kérdésre nem, akkor nézzen szét a világban, és keressen magának valami más életcél, mert akkor nem igazi író.”

/idézet a Salinger c. filmből/

Meghalljuk a belső hangot, amikor az szól nekünk? Képesek vagyunk kitartani és végigvinni mindazt, amiben hiszünk, akár a legvégsőkig is?



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.