Vigyázz, ingeráradat! Erre figyelj, ha szingli vagy

Nem szeretek dobozokba tenni embereket. Nyitott vagyok mindenkire és fontos számomra, hogy az ember önmagát élhesse, ahelyett, hogy felvett szerepeket és berögzült mintákat vinne. Tetszik, hogy a nőnek már nem csak az a dolga, hogy a konyhában álljon és nevelje a gyerekeket a feleség szerepében. Szerintem az is jó, hogy a férfiakról levettük a felelősség terhét, miszerint csak és kizárólag nekik kell eltartaniuk egy családot. Az ismerkedési szokások azonban a feje tetejére álltak és nem minden pozitív értelemben változott.

Míg régen a férfiaknak meg kellett hódítaniuk egy nőt, manapság erre egyre kevésbé van szükség. Nem csak az változott, hogy a férfi kezdeményezzen, de valahogy az érdeklődés ingerküszöbe is egyre magasabban van. Hiába tetszik valaki, még nagy valószínűséggel nem éri el a szintet, hogy valóban kíváncsi legyél rá. A médiából és a social médiából érkező ingeráradat, az elmosódó ismerkedési normák és a folyamatos pörgés olyan impulzív lett, hogy ritka, ha találkozunk valakivel, aki tényleg kiveri a biztosítékot. Aki annyira izgalmas számodra, hogy valóban meg akard ismerni. Akiért megéri “leragadni”.

Amíg régen akkor néztek furcsán valakire, ha huszonévesen még nem kelt el, ma legtöbbször olyankor pislogunk, ha egy szerelmi történet úgy kezdődik: „18 éves korunk óta vagyunk együtt”. Teljesen elfogadott, ha valaki úgy dönt, szingliként vagy agglegényként éli le az életét. Építi magát és csak és kizárólag önmagáért vállal felelősséget. De vajon hova vezet mindez? Hogyan látjuk meg egymásban az értéket, ha csak saját magunkra figyelünk és ha az ingerek sokasága elveszi a valódi tartalmat? Ha emiatt nem vagyunk képesek vagy nem is akarunk választani?

Azt hiszem, az lenne jó, ha megtanulnánk önmagunkat élni, de mellette észrevennénk egymást is. Ha nem hagynánk, hogy az online világ, a média ingerei és a kísértést adó alkalmi kapcsolatok vegyék át az uralmat életünk felett. Ha mernénk nyitni egymás felé és tudnánk figyelni a másik értékeire is. Ha kíváncsiak lennénk. Mert nyitottság és érdeklődés hiányában a társadalmunk a végén csak magának fog élni. Férfi is nő is boldog lesz önmagában, egyedül, de azt, hogy mi az az együtt, igazán soha nem tanuljuk meg.



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.