A szomatodráma hatása alatt: Én és a testem

Nehéz megmondani, mitől él szeretetben valaki önmagával. Szükség van hozzá lelki nyugalomra, elfogadásra és feldolgozásra – főként a sorsunkat és a múltunkat illetően -, meg persze sok-sok türelemre.

Hiszem, hogy ami felemészt, szorongat, fájdalommal tölt el, az megjelenik a testünkben is: hol gyengébb tünetként, hol súlyosabb betegség formájában. Dr. Buda László mindkét könyvét olvastam, több ismerősöm is vett már részt szomatodrámás foglalkozáson én valahogy mégis sokáig odáztam a dolgot. Azt hiszem, nem volt még lelki erőm megváltozni. Érdekes, néha olyan sokáig tudunk húzni helyzeteket, aztán egyik percről a másikra rájövünk, mire is vágyunk igazán és egyszer csak mindent a helyére rendezünk az életünkben. Hát így voltam ezzel én is.

A szomatodráma segít megszemélyesíteni a betegséget és megtalálni a kialakulásának legfőbb okát a lelkünkben. Kinyitja azokat az ajtókat bennünk, melyeket folyamatosan zárva tartunk, mert nem merünk belépni és szembe nézni azzal, ami odaát vár minket. Az alkoholproblémáktól kezdve az alvászavarokig, a szorongáson át, mindenféle kisebb és nagyobb bajt, súlyos betegségeket is segíthet kimozdítani, feloldani akár már egy ilyen alkalom is. A módszer segít előhívni mindazokat, akiknek köze lehet a betegségedhez és segít elindítani a gyógyulás útján.

Fotó: rawpixel
Szorongó típus vagyok, volt evészavarom és régóta küzdök intoleranciákkal, ráadásul egy kisebb autoimmun betegségem is van. Tudtam, hogy ezzel egyszer csak el kell kezdenem foglalkozni és nemcsak kívül, a tünetekkel, hanem belül is a lelkemben. De ahhoz, hogy ezt megoldjam elég erősnek kellett lennem a szembenézéshez is. Éreztem, hogy meg kell találnom az okát annak, amiért magamat büntetem.

Személyes tanácsadásra mentem, így ketten – Pataki Beával – töltöttünk el másfél órát a szobában, egy aprócska szőnyegen. Ez az egy alkalom életem egyik legáttörőbb élményét adta nekem. A szőnyegen a betegségem, a szorongásom azonnal megelevenedett, majd megérkeztek sorban azok az emberek is, akik ezekhez kötődtek. Minden összefüggés, apró láncszem, ami eddig a tudatomban és a tudatalattimban volt egy hatalmas katarzissá állt össze. Fájt és szenvedtem. Valóban volt olyan pillanat, hogy rettegtem, ezt nem lehet megoldani. De kimondtam mindent, amit kellett és elég bátor voltam ahhoz, hogy szembenézzek a fájdalmas felismerésekkel is. A lelkem azóta mintha nyugalomba került volna.  Harmóniát érzek, mert most már látom azt a kis szeletet magamban, amit a szomatodráma alkalmával sikerült megnyitni. Bementem a szobába, a lelkem egyik kis zugába, oda, ahol eddig csak zárt ajtókat leltem. Most azonban végre bátran kinyitottam és belenéztem.

Fotó: Marco De Waal

Biztos vagyok benne, hogy vannak még ajtók, melyeket nem nyitottam meg, de azt is látom, megint kicsit közelebb vagyok önmagam megismeréséhez. Mert beléptem valahova, ahol eddig sötétség és félelem volt. A tisztánlátás pedig elindított egy úton, melyet már sokkal könnyebb bevenni. A fájdalom csökken, a szorongás múlik, és hiszem, ha őszintén megyek tovább az úton, képes leszek egészségesen és boldogan élni.

Borítókép: William Randles

Szomatordrámás tanácsadás: https://szomatodrama.hu 



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.