Filmajánló: I Origins – A szem tükrében

Azt mondják, a szem a lélek tükre. Egy kapu a spirituális világba. Régen egy magasabb spirituális erőt, tudást, bölcsességet, az Istent szimbolizálta. A szem egyfajta üzenetet közvetít számunkra, ami lehet egyenes és tiszta, de ugyanúgy lehet hazug, vagy teljesen zárt is. Gondolj csak bele, hányszor veszik el emberek a tekintetüket beszélgetés közben, vagy hányan nem mernek a szemedbe nézni. Mert ha igazán ismersz valakit, a szemével beenged a világába. A saját kis univerzumába. Ezen a ponton azonban tehetetlen lesz előtted. Mintha meztelen lenne. Hisz a nyitott lélek nem csak kiteljesedéssel és szeretettel, de félelmekkel, fájdalmakkal és csalódással is járhat. És maximális őszinteséget követel. Vajon létezik olyan, hogy két ember első találkozása mégsem igazán az első találkozás? Lehetséges, hogy egy-egy tekintetben évszázadok, évezredek köszönnek vissza? Létezhet, hogy lelkünk nem ragad le egy testnél? more “Filmajánló: I Origins – A szem tükrében”

Hogyan győzd le önmagad?

A kritika sokszor fájdalmasan érinti az embert. De mikor fáj igazán? Mikor vesszük magunkra? Ha mi is igaznak véljük. Függetlenül attól, hogy valóban igaz-e. Sokan azt gondolják, nem szabad odafigyelnünk arra, ha mások bírálnak minket. Én inkább azt vallom, hogy mindig minden esetben gondolkozzunk el rajta. Ha nem igaz ránk, és csak és kizárólag a másiknak van dolga vele, ezért dobta nekünk, akkor úgyis le fog peregni. Ha viszont erősen rosszul érint minket, érdemes megvizsgálni a hozzánk intézett szavakat és kicsit dolgozni vele.  Azaz kikapcsolni az Egót és átgondolni: valóban egy fejlesztendő területemre tapintottak éppen rá? Mert a kritika, ha képesek vagyunk a fejlődés irányát nézni, szárnyakat adhat. more “Hogyan győzd le önmagad?”

Gyengeségből erősség? Így kezdj neki a futásnak!

Annyi helyen olvastam már, hogy ahol a gyengeséged van, végül ott leszel a legerősebb. Gondoljunk csak bele, mennyi tehetséges ember van a világon és mégis milyen sokan nem élnek ezzel az élet adta lehetőséggel. Mert a tehetség kevés. Munka is kell hozzá. És mindig az a nehezebb része. Ha olyan dolgot akarsz fejleszteni, ami nem az erősséged, valahogy sokkal több energiát teszel bele. És mi az első lépés ebben az esetben? Az őszinteség. Hisz be kell lásd, hogy nem vagy jó valamiben. Csak ezután kezdődhet a munka. Mi kell még hozzá? Nem győzöm hangsúlyozni. Hit és kitartás. Mint mindenhez. more “Gyengeségből erősség? Így kezdj neki a futásnak!”

A mindannyiunkban szunnyadó Bridget Jones

Az a típus vagyok, aki a nehezebb utat szereti választani. Miért? Mert mindig hiszek abban, hogy a munkának meglesz az eredménye. Hogy a kitartásom, meghozza a gyümölcsét. Tudni kell erről az útról, hogy a legtöbbször bonyolultabb, sokkal több nehézséggel és váratlan helyzettel jár, mint a többi. De lassan kezdem már megszokni. Nem a helyzetekre gondolok, mert ezekre nem lehet felkészülni. Inkább arra, hogy egy-egy ilyen hirtelen jött eseménynél engedjem el a feszültséget, vagy a szorongást a váratlanon és inkább nevessek egyet rajta. Próbáljam meg megoldani őket, és figyeljek arra, mit tanítanak nekem. more “A mindannyiunkban szunnyadó Bridget Jones”

Dögös vörös – fókuszban a részletek

Vibráló piros. Arcátlan, merész, vakmerő, szembeszökő, dinamikus. A szín, amit mindig is csodáltam. Másokon. Egészen mostanáig. Elég vakmerő állítás, de megtaláltam a hozzám passzoló tökéletes pirosat. Ez az első igazi vörös rúzsom, de biztosan tudom, ő az igazi. Olyan nehezen akadtam rá, mint parkolóhelyre a belváros szívében. Időtlen, vakmerő, buja, élénk, pompás. more “Dögös vörös – fókuszban a részletek”

Ép testben ép lélek

Nekem a testem kapcsán két dolog jut eszembe először. Egy: Szeresd magad. Kettő: Fordíts rá időt és ápold. Ezzel kapcsolatban azonban mindenkinek más az elég. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy egy férfi és egy nő teljesen máshogy látja a szép alakot, mind önmagán, mind a másik nemen. Elvárásaink biztosan vannak magunkkal és másokkal szemben is. Így éljük mindennapjainkat. more “Ép testben ép lélek”

Psssszt! Súgok valamit! Olvasni szexi!

Mostanra csakugyan annyira nehéz helyzetbe került az irodalom és vele együtt a hagyományos nyomdatermékek sorsa, hogy ilyen és ehhez hasonló címszavakkal kellene az olvasást népszerűsíteni?  Napjainkban az olvasás tényleg csak kevesek kiváltsága lenne? Szép lassan eltűnnek az életünkből a papír alapú könyvek? Ez lenne a jövő? Nem hinném. Én egyáltalán nem látom ennyire nyugtalanítónak a helyzetet. Először is, mert olvasni nem luxus, hanem igény és elhatározás kérdése. Másodszor is, amíg az olvasás öröme fontosabb a praktikumnál, addig az olvasónak szüksége van magára a produktumra, amit haza vihet, kitehet a polcra, gyönyörködhet a borítójában, megérinthet, végiglapozhat, magába szívhatja a festék illatát a papíron, aláhúzhat egy-egy számára különleges értékkel bíró mondatot, és bátran jegyzetelhet a lap szélére.

Miért gondolom mégis azt, hogy olvasni szexi? Hát mert az. more “Psssszt! Súgok valamit! Olvasni szexi!”

Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni

Érdekes érzés ráérezni az embernek a saját erejére. Ráébredni arra, hogy nem kellenek mások ahhoz, hogy értékesnek, vagy erősnek érezd magad. Persze nem azt mondom, hogy nem jó a visszajelzés, mert jó és szükséges, de azt hiszem, nem ettől leszel igazán boldog. Mert amikor az ember alól kicsúszik a talaj – és ilyen a változások által viszonylag gyakran történik velünk -, nem fog tudni kapaszkodni másba. Mindig magaddal kell a legőszintébb kapcsolatot felépítened, mert saját magadat soha nem fogod cserben hagyni. A bajban mindig lesz kihez fordulni.

Valahogy a mai világban minden olyan gyorsan megy. Az emberi kapcsolatok is teljesen átalakultak. Minden egy perc alatt történik meg, és mindent a világ elé tárunk azonnal, hogy érzéseket váltsunk ki a környezetünkben lévő emberekből. Másokkal foglalkozunk, nem pedig magunkkal, hogy visszajelzéseket kapjunk tőlük, mert nem elég boldognak lenni, mindenki elismerését be szeretnénk zsebelni. Valós kapcsolatok ezek, valós érzésekkel? És mi magunk mennyire vagyunk valósak? more “Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni”

Page 2 of 2
1 2