Köszönöm

Ma van Apák napja. Azon gondolkozom mivel lepjelek meg. Nehéz Neked meglepetést szerezni. Tudom már, készítek valami finomat. Azt biztosan értékelni fogod, két félidő között némi romantika, vagy a meccs végén, még nem tudom, csak bele ne rondítson a terveimbe némi hosszabbítás. Az lesz a legjobb, ha kapom magam és indulok. De előtte mondanék valamit. Figyelj csak, Köszönöm: more “Köszönöm”

Buddhizmus anyáknak

Anyaként az élet közel sem olyan egyszerű, ahogy én azt elképzeltem. Lelki szemeim előtt láttam magam, amint szülés után egy héttel ismét csúcsformába lendülve plusz egy fővel szelem a várost és folytatom ugyanazt az életet amire eddig be voltam rendezkedve. Azt gondoltam, mindenre fel vagyok készülve. Azóta eltelt két és fél év, és persze mondanom sem kell a csúcsformámnak nyoma sincs. Készítettem egy listát. Amiből egyértelműen kevesebb lett: magamra fordítható idő, energia, türelem, barátok,  karrier. Amiből egyértelműen több lett: szorongás, aggodalom, kialvatlanság, zaj, feszültség. Amire ilyenkor feltétlenül szükségem van: egy erős, együttérző férj, és persze más anyák társasága. Be kell látnom, nem kis erőfeszítést igényel lavírozni a jó anya, szuper feleség, odaadó szerető, kitűnő háziasszony, mindent megértő barátnő, remek családtag, és tökéletes munkatárs szerepei között. Viszonylag rövid idő alatt sikerült fényévekre távolodnom a korábban kitűzött személyes céljaimtól ami nem tagadom, nem kevés frusztrációt okozott, az állandó kialvatlanságról már nem is beszélve. more “Buddhizmus anyáknak”

Ép testben ép lélek

Nekem a testem kapcsán két dolog jut eszembe először. Egy: Szeresd magad. Kettő: Fordíts rá időt és ápold. Ezzel kapcsolatban azonban mindenkinek más az elég. Abban szerintem megegyezhetünk, hogy egy férfi és egy nő teljesen máshogy látja a szép alakot, mind önmagán, mind a másik nemen. Elvárásaink biztosan vannak magunkkal és másokkal szemben is. Így éljük mindennapjainkat. more “Ép testben ép lélek”

Te honnan nézed?

Csengével való beszélgetésem óta (itt) van egy gondolat, ami sokszor eszembe jut: „Hálás vagyok azért, amim van, de tudom, hogy mindig van lejjebb és feljebb is”. Azt mesélte, próbál e szerint élni. Azóta valahogy folyamatosan ez elevenedik meg előttem. Mintha az élet mindig elém hozná, hogy: miért aggódsz a sorsod felől? Hiszen mindenki annyit kap, amennyit el tud viselni. Amennyivel meg tud küzdeni. Azt kell csak kitalálnia hogyan. De vajon tényleg küzdésként kell ezt felfogni?
Egy jó ideje tudom, hogy minden csak hozzáállás kérdése. Tudom, hogy a napom olyan lesz, amilyennek én szeretném látni. Minden attól függ, honnan nézed. Amikor bal lábbal kelek fel és rossz napom van, arra ráerősíteni is tudok, de át is alakíthatok mindent. Csak rajtam múlik, mit hogyan élek meg. more “Te honnan nézed?”

A nem cselekvés cselekvése

Vannak időszakok az életben, amikor csak lebegsz. A régi már nem a tiéd, de az újat sem érzed magadénak. A változás közepén csücsülsz. Nincs múlt, de jövő sincs, így azt sem tudod, mibe kezdj bele. Néha azzal teszed a legtöbbet, ha nem avatkozol bele abba, ami éppen körülötted zajlik. A nem cselekvés cselekvése. Kapcsold ki az agyad és kizárólag a jelenre és annak megélésére koncentrálj. Fordítsd ezt az időszakot önmagadra. Hiszen úgyis magaddal kell a legjobb kapcsolatot ápolni. Ha magaddal nem vagy jóban, jöhet a változás, jöhet bármi új dolog, nem fogod tudni befogadni, mert nem leszel önazonos.

Tudom, könnyű ezt mondani. Hogyan csináld? Mindig a kezdő lépés a legnehezebb, de tényleg nem kell más hozzá, mint egy csipetnyi tudatosság és aztán az egyik jó dolog hozza majd a másikat. Összeszedtem Neked pár tippet, ami segíthet. Így amikor eljön a Te időd és rádöbbensz, hogy megtaláltad a túlpartot, úgy fogsz vissza nézni erre az időszakra, hogy életed egyik legtermékenyebb szakasza volt. Hiszen gondolj csak bele, mennyi mindent tehetsz így önmagadért! more “A nem cselekvés cselekvése”

Döntéseink tükrében

Számtalan helyzet létezik, amikor az élet döntés elé állít. Kötődhet ez emberekhez, célokhoz, vágyakhoz, karrierhez vagy csak úgy önmagadhoz. Változtatni mindig olyan nehéz. A változáshoz rengeteg energia szükséges. Sokszor, amint nagy a tét az új dolgok indulásánál, inkább visszatérsz a megszokotthoz. De azt tapasztalom, ha egyszer végre ráveszem magam, hogy szembe nézzek a félelmeimmel, ami miatt nem megy, akkor utána viszonylag könnyedén meg tudom hozni azt a döntést, amit igazán magaménak érzek. És ami a döntésnél is fontosabb? Természetesen, hogy kitarts mellette. more “Döntéseink tükrében”

Egyszer fent, máskor lent

Ki ne ismerné az élet nagy igazságát, hogy minden hullámzik, és minden folyamatosan változik. Az interneten böngészve, olykor mégsem ez a mondat fogalmazódik meg bennem. A közösségi média előnye és hátránya egyaránt, hogy mindenki azt kommunikál magáról, amit szeretne. Főként szép és jó dolgokat. Mindent be lehet csomagolni, ha jól van tálalva, mindenki megveszi. Te pedig, külső szemlélő már csak azt látod, hogy körülötted minden és mindenki olyan tökéletes és olyan jól van. Teljesen mindegy, hogy mi a valódi tartalom mögötte. Az számít csak, hogy amit eladnak vele, az a „perfection“ jegyében történjen. Tökéletes karrier, tökéletes család vagy egy tökéletes párkapcsolat, a tökéletes élettel. Vajon azokat a bizonyos hullámokat tekintve, valóban alulmaradtam azért, mert éppen egy ponton nem tudom ugyanazt az eredményt felmutatni? more “Egyszer fent, máskor lent”

Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni

Érdekes érzés ráérezni az embernek a saját erejére. Ráébredni arra, hogy nem kellenek mások ahhoz, hogy értékesnek, vagy erősnek érezd magad. Persze nem azt mondom, hogy nem jó a visszajelzés, mert jó és szükséges, de azt hiszem, nem ettől leszel igazán boldog. Mert amikor az ember alól kicsúszik a talaj – és ilyen a változások által viszonylag gyakran történik velünk -, nem fog tudni kapaszkodni másba. Mindig magaddal kell a legőszintébb kapcsolatot felépítened, mert saját magadat soha nem fogod cserben hagyni. A bajban mindig lesz kihez fordulni.

Valahogy a mai világban minden olyan gyorsan megy. Az emberi kapcsolatok is teljesen átalakultak. Minden egy perc alatt történik meg, és mindent a világ elé tárunk azonnal, hogy érzéseket váltsunk ki a környezetünkben lévő emberekből. Másokkal foglalkozunk, nem pedig magunkkal, hogy visszajelzéseket kapjunk tőlük, mert nem elég boldognak lenni, mindenki elismerését be szeretnénk zsebelni. Valós kapcsolatok ezek, valós érzésekkel? És mi magunk mennyire vagyunk valósak? more “Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni”

Page 4 of 4
1 2 3 4