Boldogan éltek, míg meg nem haltak…

Manapság egyre kevésbé jellemző kapcsolatainkra a „Boldogan éltek, míg meg nem haltak.” Joggal merül fel a kérdés, miért nehéz jól működő és hosszú távú párkapcsolatot kialakítani? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy ez az, amiért érdemes kitartani? Hol húzzuk meg a határt? És miért nem fogadjuk el, hogy akár az élet, kapcsolataink is hullámzóak, tehát egyszer fent, egyszer lent és néha bizony bekövetkezhet egy bizonyos stagnálás is. Rázárjuk az ajtót a „tökéletes időszak” után, vagy inkább meg akarjuk oldani a felmerülő problémákat? more “Boldogan éltek, míg meg nem haltak…”

125 kérdés amit még biztosan nem tettél fel magadnak…

Életed nehéz időszakában jársz. A dolgok nem jó irányban haladnak. Elakadtál. Most már tudod, hogy a lélek is fáj. Úgy igazán. Van az a helyzet, amikor egy jól irányzott kérdés elvezet a kialakult probléma gyökeréhez, és segít egészen más aspektusból, összefüggéseiben láttatni a szituációt. Az egyik német Flow magazinban azt olvastam, ha változtatni szeretnél, kezdd kérdések formájában. Amennyiben fel tudod tenni a kérdést, biztos lehetsz benne, érlelődik benned a helyes válasz. Gondolj csak bele, ha kérdezel, azzal nemcsak többet tudsz meg, hanem többet is tanulsz önmagadról.  more “125 kérdés amit még biztosan nem tettél fel magadnak…”

A jóga, amit magaddal viszel- Beszélgetés Papp Edina Iyengar jógaoktatóval

Fájdalmas és nehéz időszakom volt. Mégis találtam valamit, ami mostanra mindent átalakított körülöttem. A jóga segített hozzá ahhoz, hogy merjem vállalni azt, aki igazán vagyok. Általa tanultam meg hinni önmagamban, és küzdeni minden olyan dologért, ami fontos számomra. A változás lassú, de az irányváltás egy mozzanat. De hát a minőségi dolgokhoz mindig idő kell. Köszönöm Edina, hogy utat mutattál Nekem. more “A jóga, amit magaddal viszel- Beszélgetés Papp Edina Iyengar jógaoktatóval”

Randevú

A randi minden nő életének fontos része. És ez független attól, hogy van-e éppen melletted valaki, vagy nincs. Legyen barátod, férjed, vagy legyél szingli, teljesen mindegy. Már a két és fél éves unokaöcsém is tudja, hogy: „Anya és Apa most elmentek randizni!” Legutóbbi alkalommal már ő sem tétlenkedett. Mi ketten is randiztunk a játszótéren, amíg a szüleinek adtunk pár óra kimenőt. Hiszen tudja, anyának és apának szüksége van arra, hogy néha időt szánjanak egymásra. És mivel ő is szokott randizni menni, nem csak velem, hanem az anyukájával is, pontosan tudja azt is, milyen jó is az. Abban bízom, ha majd egyszer nagyobb lesz és randizni visz más lányokat is rajtunk kívül, tudni fogja, hogyan kell egy nőt levenni a lábáról. Persze nem kell mondanom, sokszor már most is tudja.. more “Randevú”

Sakk-matt: Amikor az élet közbeszól

Aki tudatosan él, az látja, amikor az élet újra és újra elé hozza ugyanazt a helyzetet, vagy problémát. Olyan sokáig gondolkoztam azon, hogy hogyan csináljam, hogyan oldjam meg, mi a kulcs. Mindig egy kicsit máshogy csináltam. Mindig próbáltam tanulni a hibáimból. Aztán újra és újra előjött. Mint amikor kívánsz, megkapod, és egy idő után rájössz, hogy ezt meg azt kihagytál a kívánság megfogalmazásánál. Legközelebb kiegészíted a listát. Valami még mindig nem jó. Biztosan kihagytam valamit. Akkor most hogyan tovább? Hogy csináljam? Újabb lista? Vajon tényleg a kívánság összeállításával van a baj? more “Sakk-matt: Amikor az élet közbeszól”

Te honnan nézed?

Csengével való beszélgetésem óta (itt) van egy gondolat, ami sokszor eszembe jut: „Hálás vagyok azért, amim van, de tudom, hogy mindig van lejjebb és feljebb is”. Azt mesélte, próbál e szerint élni. Azóta valahogy folyamatosan ez elevenedik meg előttem. Mintha az élet mindig elém hozná, hogy: miért aggódsz a sorsod felől? Hiszen mindenki annyit kap, amennyit el tud viselni. Amennyivel meg tud küzdeni. Azt kell csak kitalálnia hogyan. De vajon tényleg küzdésként kell ezt felfogni?
Egy jó ideje tudom, hogy minden csak hozzáállás kérdése. Tudom, hogy a napom olyan lesz, amilyennek én szeretném látni. Minden attól függ, honnan nézed. Amikor bal lábbal kelek fel és rossz napom van, arra ráerősíteni is tudok, de át is alakíthatok mindent. Csak rajtam múlik, mit hogyan élek meg. more “Te honnan nézed?”

Psssszt! Súgok valamit! Olvasni szexi!

Mostanra csakugyan annyira nehéz helyzetbe került az irodalom és vele együtt a hagyományos nyomdatermékek sorsa, hogy ilyen és ehhez hasonló címszavakkal kellene az olvasást népszerűsíteni?  Napjainkban az olvasás tényleg csak kevesek kiváltsága lenne? Szép lassan eltűnnek az életünkből a papír alapú könyvek? Ez lenne a jövő? Nem hinném. Én egyáltalán nem látom ennyire nyugtalanítónak a helyzetet. Először is, mert olvasni nem luxus, hanem igény és elhatározás kérdése. Másodszor is, amíg az olvasás öröme fontosabb a praktikumnál, addig az olvasónak szüksége van magára a produktumra, amit haza vihet, kitehet a polcra, gyönyörködhet a borítójában, megérinthet, végiglapozhat, magába szívhatja a festék illatát a papíron, aláhúzhat egy-egy számára különleges értékkel bíró mondatot, és bátran jegyzetelhet a lap szélére.

Miért gondolom mégis azt, hogy olvasni szexi? Hát mert az. more “Psssszt! Súgok valamit! Olvasni szexi!”

Döntéseink tükrében

Számtalan helyzet létezik, amikor az élet döntés elé állít. Kötődhet ez emberekhez, célokhoz, vágyakhoz, karrierhez vagy csak úgy önmagadhoz. Változtatni mindig olyan nehéz. A változáshoz rengeteg energia szükséges. Sokszor, amint nagy a tét az új dolgok indulásánál, inkább visszatérsz a megszokotthoz. De azt tapasztalom, ha egyszer végre ráveszem magam, hogy szembe nézzek a félelmeimmel, ami miatt nem megy, akkor utána viszonylag könnyedén meg tudom hozni azt a döntést, amit igazán magaménak érzek. És ami a döntésnél is fontosabb? Természetesen, hogy kitarts mellette. more “Döntéseink tükrében”

Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni

Érdekes érzés ráérezni az embernek a saját erejére. Ráébredni arra, hogy nem kellenek mások ahhoz, hogy értékesnek, vagy erősnek érezd magad. Persze nem azt mondom, hogy nem jó a visszajelzés, mert jó és szükséges, de azt hiszem, nem ettől leszel igazán boldog. Mert amikor az ember alól kicsúszik a talaj – és ilyen a változások által viszonylag gyakran történik velünk -, nem fog tudni kapaszkodni másba. Mindig magaddal kell a legőszintébb kapcsolatot felépítened, mert saját magadat soha nem fogod cserben hagyni. A bajban mindig lesz kihez fordulni.

Valahogy a mai világban minden olyan gyorsan megy. Az emberi kapcsolatok is teljesen átalakultak. Minden egy perc alatt történik meg, és mindent a világ elé tárunk azonnal, hogy érzéseket váltsunk ki a környezetünkben lévő emberekből. Másokkal foglalkozunk, nem pedig magunkkal, hogy visszajelzéseket kapjunk tőlük, mert nem elég boldognak lenni, mindenki elismerését be szeretnénk zsebelni. Valós kapcsolatok ezek, valós érzésekkel? És mi magunk mennyire vagyunk valósak? more “Isten a tenyerén hordoz minket, csak néha szeret tapsolni”

Page 5 of 6
1 3 4 5 6