„When it’s your time, it’s your time” – Gondolatok egy Bakancslistához

Miért félünk sokszor megélni azt, akik vagyunk? Miért csak akkor merünk igazán önmagunk lenni, amikor megijedünk attól, hogy vége lehet az itt eltöltött időnknek? Miért nem élünk tudatosabban? Hova tűnnek céljaink? És miért nem figyelünk a megvalósítás alatt arra is, hogy közben jelen legyünk a pillanatban? Mi az, amire őszintén vágyunk? Megfelelések nélkül. Talán azért félünk az elmúlástól, mert nem éljük meg igazán azt, akik vagyunk?

Folyamatosan dolgozom azon, hogy elérjem, amit szeretnék.  De az utóbbi időben egyre inkább érzem, mennyire szükségem van közben arra is, hogy megéljem a folyamatot. A pillanatokat. Hogy ne csak azzal foglalkozzak, mikor érem már el. Hogy a nap huszonnégy órájában azt érezzem, az életemet élem. A sorsomat. Azokkal vagyok körülvéve, akiket igazán szeretek. Akik mellett fejlődhetek, és akik mellett önmagam lehetek.


india6

Egyszer egy barátom mesélt egy történetet, ami azóta is sokszor eszembe jut. Egy indiai ismerőse minden nap úgy negyven percet töltött az autópályán egy robogón közlekedve, bukósisak nélkül. A száguldozó autók között szlalomozott. Nap mint nap. És tudod mi az érdekes? Nem félt attól, hogy történik vele valami. Csak ezt mondogatta: „When it’s your time, it’s your time.” Ez gyakorlatilag annyit tesz: ha itt az idő, úgysem tudsz mit tenni. Azt, hogy ez a férfi indiai, azért emeltem ki, mert az ő kultúrájukban valahogy annyival természetesebben kezelik ezt a kérdést. Nem félnek a haláltól. Inkább egy folyamat részének tartják. Tudják, hogy be fog következni és meg is barátkoznak vele. Ahogyan Edinával az interjú során (ITT) is beszéltünk erről, például a temetéseken sem sírnak. Nem sajnálják magukat. Egy új kezdetnek fogják ezt fel, nem pedig a végnek. Ez a kis történet elgondolkoztatott.

india3

 

Őszinte leszek. Sokáig féltem, hogy mi lesz, ha egyszer csak nincs tovább. És ha így lesz, annyi mindenről lemaradok. Mostanság azonban abban a pillanatban, ahogy bevillan ez a történet, megnyugszom.  Azt hiszem, vannak bizonyos határok, melyek átlépésével növeled a rizikófaktort, tehát én biztosan nem robogóznék bukósisak nélkül az autópályán, de emellett nagy igazsággal bír, hogy az elmúlástól való félelemmel nem jó együtt élni. Ezt úgysem Te kontrollálod az életedben. Ez a férfi egyszerűen nem aggódik azon, mi lesz ha. Csak éli azt, aki ő maga. Betöltheti mindennapjaidat egyfajta szorongás , de ha emlékszel egy korábbi cikkemre (ITT), megkérdezem Tőled is – ahogyan magamtól szoktam-, „Használna?” .

india4

 

És milyen érdekes. Amióta elkezdtem úgy élni, abba az irányba tartani, amit az enyémnek érzek, csillapodtak az ilyesfajta félelmeim. Hiszen ha megéled önmagad, őszintén, hitelesen, talán nem is fogsz félni attól, hogy mennyi mindent nem értél még el az életedben. Akkor nem fogod soha azt érezni, mi lett volna, ha… Akkor nem lesz Benned rettegés, hogy nem azt éled aki vagy, és elpazaroltad az életedet felesleges dolgokra. Olyanokra, amiknek nincs igazi gyökerük. Amik csak úgy néznek ki, mintha. Szóval egy dolgot tehetsz, elengeded a félelmed, és felszabadultan élsz a világodban. Megvalósítasz mindent, amit igazán szeretnél. Mersz változtatni és önmagad lenni. És eközben ne felejtsd el utad minden egyes percét megélni és élvezni! Így nemcsak a cél, de a folyamat is fontos része lesz az egésznek!

 

Bakancslista:

Szeretnék elmenni Indiába és Japánba is.

Ismertté tenni a JuliAnnie-t.

Szigetkört futni.

Szeretnék utazgatni és világot látni. Új helyeket megismerni.

Fehér homokos tengerparton nyaralni.

Felülni a Szabadság hídra.

Interjút készíteni Pál Ferivel.

Szeretnék elvégezni egy jógaoktatói képzést.

(….)

 

Fotó: Tumblr, ITT, Pinterest, Pinterest



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.