Te az Igazit vagy az Igazat keresed?

Tudom, tudom, sokszor hozok idéztet Heti kedvencnek, de találtam egy értékes Wass Albert gondolatot, amit szerettem volna megosztani Veled is. A párkeresés útvesztőjében nem mindig tűnik fel, mi az ami csak fénylik, de belül üres és mi az, ami valódi. Azt hiszem, ez a problematika ebben a pár mondatban gyönyörűen ki is lett fejtve. Vajon el tudjuk dönteni mi a jó nekünk? Észrevesszük azt, ami valóban boldoggá tesz minket? Vagy csak kajtatunk az impulzív, mindent elsöprő után?

Az Igazit keresed?

“Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt… Most már az “Igazat” keresem…Mert az “Igazi” szárnyakar ad, s aztán letépi rólad, az “Igaz” odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz… Az “Igazi” megcsókolja a kezed, az “Igaz” megfogja… Az “Igazi” álmodik veled, az “Igaz” virraszt melletted. Az “Igaziba” belehalsz, az “Igaz” meghal érted, ha kell..

Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én, s az, akit szeretek…”

/Wass Albert/



Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.