Rád nézek, mégis magamat látom

Mert a social médiának is van jó oldala, április 11-én, a magyar költészet napján a legtöbb ismerősömnél verseket olvasgathattam és arra gondoltam, Heti kedvencnek is Weöres Sándortól hozok valamit. Olyan sokszor boncolgatjuk itt a blogon is, milyen sokféle tükör van körülöttünk, és hogy a saját fejlődésünk hogyan befolyásolja az életünket, úgy éreztem, ez a vers találó és nagyon passzol hozzánk.

Amikor elolvastam, azon gondolkoztam, hányszor ítélkezünk? Hányszor látjuk másokban a saját gondolatainkat, félelmeinket, fájdalmunkat de akár az örömünket vagy a szerelmünket is? Milyen sok esetben vetítjük ki ezeket a másikra? Értékeinket, illúzióinkat, előítéleteinket, hiedelmeinket, érzéseinket..És milyen nehéz ezeket leválasztani? Tulajdonképpen ilyenkor nem is látjuk a fától az erdőt.. Érdekes, nem? Ahelyett, hogy elfogadással nyitnánk a másik felé, az elvárásaink, félelmeink miatt egy teljesen rossz irányba megyünk el, úgy, hogy közben akár értékítéleteket is megfogalmazunk. Én abban hiszek, hogy a személyiségfejlődésünk és a nyitottságunk új  perspektívát jelenthet. Ezáltal máshogy állhatunk az emberekhez és a világhoz is. Érdemes megpróbálni.

 

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Ki minek gondol, az vagyok annak…

Mért gondolsz különc rokontalannak?

Jelet látsz gyűlni a homlokomra:

Te vagy magad, ki e jelet vonja.

 

S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,

Mert fénye-árnya terád sugárzik.

Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:

Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.

 

Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.

Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.

Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;

Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.

 

Szemem tavában magadat látod:

Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Fotó: Mickael Gresset


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.