Mert a social médiának is van jó oldala, április 11-én, a magyar költészet napján a legtöbb ismerősömnél verseket olvasgathattam és arra gondoltam, Heti kedvencnek is Weöres Sándortól hozok valamit. Olyan sokszor boncolgatjuk itt a blogon is, milyen sokféle tükör van körülöttünk, és hogy a saját fejlődésünk hogyan befolyásolja az életünket, úgy éreztem, ez a vers találó és nagyon passzol hozzánk.
Amikor elolvastam, azon gondolkoztam, hányszor ítélkezünk? Hányszor látjuk másokban a saját gondolatainkat, félelmeinket, fájdalmunkat de akár az örömünket vagy a szerelmünket is? Milyen sok esetben vetítjük ki ezeket a másikra? Értékeinket, illúzióinkat, előítéleteinket, hiedelmeinket, érzéseinket..És milyen nehéz ezeket leválasztani? Tulajdonképpen ilyenkor nem is látjuk a fától az erdőt.. Érdekes, nem? Ahelyett, hogy elfogadással nyitnánk a másik felé, az elvárásaink, félelmeink miatt egy teljesen rossz irányba megyünk el, úgy, hogy közben akár értékítéleteket is megfogalmazunk. Én abban hiszek, hogy a személyiségfejlődésünk és a nyitottságunk új perspektívát jelenthet. Ezáltal máshogy állhatunk az emberekhez és a világhoz is. Érdemes megpróbálni.
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Ki minek gondol, az vagyok annak…
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja.
S vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik,
Mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
Rajtam látsz törvényt sajátmagadról.
Okosnak nézel? Hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? Csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
Ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.
