Japán filmkockák – A dühtől a bizalomig

Valamelyik este belefutottam egy japán krimibe, ami megfogott. Nemcsak az alaptörténete érdekelt, hanem a párhuzamos szálak is, melyekről azt sem lehet az elején eldönteni, egy idősíkban játszódnak-e. 

Erős érzés a düh, akár indítékként is szolgálhat egy gyilkossághoz. De vajon tényleg ez okozta a házaspár halálát? És mi válthatta ki? A gyilkost egy éve keresik, de nem bukkannak a nyomára. Ráadásul folyamatosan változtatja kinézetét, így bárki lehet. Bárki, akit nem olyan rég ismertél meg…

Vajon bízunk még egymásban? Hiszünk az emberi jóságban? Az őszinteségben? Létezik egyáltalán? Hallgatnunk kell a megérzéseinkre? Vagy jobb, ha másoknak hiszünk?  Mennyire vagyunk képesek vakon bízni szeretteinkben? Mennyire veszítjük el józan ítélőképességünket, ha róluk van szó? Három külön szál, három külön történet. De vajon mi kapcsolja őket össze?

Egyre kevesebb embernek szavazunk bizalmat és egyre több emberi kapcsolat megy erre rá. Hogy lehet, hogy gyanakvással indulunk már neki oly sok mindennek? Tudunk még ezen változtatni? Képesek vagyunk visszahozni a hitünket az emberekben? És mi történik azzal, aki vakon hisz? Egyáltalán hogyan tudjuk megkülönböztetni ki az, akiben érdemes bízni és ki az, akiben nem? A film irányt ad ezekre a kérdésekre, azt pedig mindenki maga döntheti el, mit visz belőle tovább…

Fotó:IMDB


Hozzáaszólok

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Írd be a hiányzó számot (spam szűrés) * Time limit is exhausted. Please reload CAPTCHA.